Amikor úgy döntöttem, hogy beköltözöm egy elavult lakásba, amelyet az 2000-es évek eleje óta nem újítottak fel, a legtöbben kételkedtek — sőt, néhányan nevettek is rajtam. Nem értették, miért választanék egy ilyen kopott helyet, de kétségeik gyorsan elmúltak, miután látták a drámai átalakulást.
A 76 négyzetméteres lakás tágas volt, de komoly munkát, befektetést és elképzelést igényelt. Elhatároztam, hogy olyan hellyé varázsolom, ahol igazán otthon érezhetem magam. Az előző tulajdonosok elavult átalakítása nem illett hozzám, ezért úgy döntöttem, visszaállítom az eredeti alaprajzot — néhány modern fejlesztéssel kiegészítve.
Az egyik legnagyobb változtatás a konyha áthelyezése volt a folyosóról. Azóta az a rész világos, mosható festést kapott, ami tiszta és praktikus megjelenést kölcsönöz. A bejárat mellett egy fülke most lebegő konzolasztalt és tükröt rejt, ami egyszerre funkcionális és stílusos.
A konyha és a nappali egy közös, nyitott térben egyesült. Egy letisztult, lineáris, fehér szekrényes konyha egyik falat foglal el, amely mellett egy kerek étkezőasztal áll. A nappaliban egy kényelmes szürke kanapé néz a tévé felé, és az ablak mellett egy nyitott könyvespolc foglal helyet, ahol növekvő könyvgyűjteményemet tárolom.
A hálószobába puha fejvéggel ellátott kétszemélyes ágyat tettem, amelyet éjjeliszekrények és beépített tárolók vesznek körül. Elegendő hely volt egy öltöző kialakításához is. A második szobából dolgozószoba lett, amely vendégszobaként is funkcionál a kihajtható kanapénak köszönhetően. Egy tükrös gardrób segít tágasabbá tenni a teret, az íróasztalt pedig az ablak mellé helyeztem, hogy a természetes fényt maximálisan kihasználjam.
A fürdőszoba fényes kékeszürke csempével és hozzáillő, nedvességálló festéssel készült. A kádat zuhanyra cseréltem — ezt a döntést soha nem bántam meg.
Ami kezdetben kétséges választásnak tűnt, végül a legkifizetődőbb projektem lett — bizonyíték arra, hogy elképzeléssel és munkával még a legelhanyagoltabb helyek is különlegessé válhatnak.
