Fiatalabb éveiben dús, fényes hajáról volt ismert, amely egészen a derekáig ért.
Számára nem csak egy stílusválasztás volt – a haja egy jellegzetes vonása volt, valami, ami megkülönböztette a többiektől és utalt a személyiségére. Barátai és idegenek egyaránt csodálták lenyűgöző hosszát és azt, ahogyan megcsillant benne a fény. Büszke volt rá, szinte koronának tűnt.
Az évek során azonban a karbantartás inkább teherré, mint örömmé vált. A mosás, szárítás és formázás sokkal tovább tartott, mint amennyit szeretett volna rá költeni. Forró napokon a puszta súlya is kimerítő tudott lenni. Csendesen azon kezdett tűnődni, milyen érzés lehet valami teljesen mást kipróbálni.
Végül úgy döntött, hogy belevág. Időpontot foglalt a fodrásznak, és elmondta, hogy drasztikus változást szeretne – egy nagyon rövid frizurát, ami teljesen újraértelmezné a megjelenését.
Olló csettintésének és nyírógép zúgásának hangjával hosszú fürtjei vastag, fényes tincsekben hullottak a földre. Ahogy minden centiméter eltűnt, arca egyre több és több vonása tárult fel, feltárva az évek óta rejtett, éles vonásait.
Amikor vége lett, az átalakulás lélegzetelállító volt. A rövid frizura modern, letisztult és magabiztos megjelenést kölcsönzött neki. A tükörbe nézve olyan érzés volt, mintha önmaga egy új verziójával találkozna – egy olyannal, aki készen áll bármire, amit az élet tartogatott.
Néha a legmerészebb változások azok, amelyek a legjobbat hozzák ki belőlünk.
