Skót cirmosunk egy nagyon érdekes, egyedi karakterű macskája. Ivartalanítottuk, mert a kiscicák tenyésztése nem szerepelt a terveinkben.
Az ivartalanítás után a macskának meg kellett volna nyugodnia, sőt hosszabb életet is élnie kellett volna.
Teljes mozgásszabadságot adtunk a macskánknak. Nyugodtan meglátogatta a szomszédokat, és ők egyébként nem voltak ellene. Mi magunk a második emeleten lakunk.
Egy szép napon a feleség takarítani kezdett. Minden rendben ment volna, de a kanapé alatt fehérneműt talált, és mint kiderült, nem a saját szekrényéből.
Nem nehéz kitalálni, hogyan alakultak a dolgok. Érzelmek tárháza tört rám, többek között harag, zavarodottság, ingerültség, félreértés stb.
Az árulásom egész alattomos története a feleségem fejében épült fel. Megvertek, a legobszcénebb szavakkal illettek, és a válás szélén álltam. A féktelen dühkitörésem a mosogatásra vándorolt. Szilánkok és obszcén szavak repültek felém.
Ami engem illet, igyekeztem igazolni magam. Őszintén bevallottam, hogy fogalmam sincs, honnan kerülhettek ezek a dolgok. De ők már nem akartak vagy nem tudtak meghallgatni.
Az akció kezdett lendületet venni, a bőröndök már be voltak csomagolva, a feleségem pedig az anyjához készült menni. „Megáldotta” a kapcsolatomat azzal, akinek a bugyija a kanapé alatt volt.
Minden tragédiává fajult volna, ha nem szólal meg a csengő. Arra gondoltam, hogy a szomszédok azért jöttek, hogy kiderítsék, mi történt, és miért van ekkora zaj. De váratlanul számomra egy körülbelül 35 éves szomszéd állt a küszöbön rémült arccal.
Kiderült, hogy eltűnt a bugyija az erkélyről, és valaki észrevette, hogy a macskánk hazacipeli a zsákmányt.
A feleségem, hol örömében, hol bűntudatában, azonnal behívta a szomszédot, hogy jöjjön be, és igyunk együtt egy teát. Én pedig, mint férfi, elmentem a boltba édességért. Nem mertem kimondani az utolsó szavamat, mert már két nő volt ott.
