Egy öregember szaladgált a mezőn egy sárkánysárkányával, kinevettük, aztán megtudtuk a szörnyű igazságot
Egy távoli faluba jöttünk forgatni – csak néhány napra. A helyet Isten elfelejtette, reggelente köd és régi pajták borították.
A második napon valami furcsát vettünk észre.
Minden reggel, pontosan nyolc órakor, a megbeszélt időben, egy öregember lépett ki a falu szélén álló rozoga házból, kopott nadrágban és régi tornacipőben. Kezében egy hatalmas, élénkvörös papírsárkányt tartott.
És elkezdődött a rituáléja. Átfutott a réten, pancsolt a harmatban, lihegve és zihálva. Csak öröm nélkül.
– Repülj, te rohadék!.. Gyerünk, repülj, szuperhős vagy, a francba!
Először kuncogtunk, a kamera mögé bújva. Aztán megbeszéltük. Tengernyi verzió volt.
– Talán részt vesz valamilyen helyi versenyen?
– Vagy talán a gyerekkorára emlékszik vissza.
– Vagy – mondta a telefonkezelőnk elgondolkodó arccal –, egyszerűen csak megőrült.
De az őrület igazi tetőpontja a harmadik napon következett be. Szél sem volt – egy leheletnyi sem. De a nagyapa újra előjött. De nem egyedül.
Egy nő volt vele – sovány, köntösben, hajtűkkel. Átadta neki a kötelet. A nő szó nélkül átszaladt a mezőn, maga után vonszolva a sárkányt.
Aztán elkezdett ömleni az eső. Zivatar, mennydörgés, villámlás. És ebben a káoszban – ott van ő megint. Egy esernyővel és ugyanazzal a sárkányrepülővel. Pocsolyákban ugrál, repülni próbál, teljesen átázva. Egyszerűen sokkot kaptunk.
Végre elérkezett a forgatás utolsó napja. És akkor – mint egy jó filmben – az öregember ismét kijön a tisztásra. Megint egy kígyóval a kezében. Nem bírtam tovább, és úgy döntöttem, megkérdezem tőle, mi az oka ennek a furcsa viselkedésnek. Miután megtudtuk az igazságot, mindannyian egyszerűen sokkot kaptunk. 😱😱
Aztán a felesége kijön a házból, megigazítja a fejkendőjét, és felkiált:
– Szóval, nagyapa, megszerezted a jogosítványodat?
– Persze, hogy átmentem! Most már minden kategória megnyílt!
Egymásra néztünk. Nem tudtam ellenállni, és odamentem hozzá:
– Elnézést… kígyónak jár a jogosítvány?
Rám nézett, és összehúzta a szemét:
– A fiam feladta. Most a városban él. Dolgozik. Itt semmilyen összeköttetés nincs. Egyetlen torony sem működik.
Kibontotta a sárkányt. És akkor megláttam: egy régi gombos Nokia volt ráragasztva.
– És ez a régi telefonja. Amikor tud, SMS-eket küld nekem. És én itt vagyok… rohanok. Feljebb emelem, és az üzenet kiküldődik. Nincs térerő a faluban.
Nyugodtan, pátosz nélkül beszélt. Egyszerűen – mint egy apa, aki megtalálta a módját, hogy ott legyen.
