Amikor egy furcsa mozgás veszi hatalmába az öreg tölgyfámat: meglepő és nyugtalanító felfedezés!
Miközben ma reggel csendesen kertészkedtem a tiszta augusztusi ég alatt, a tekintetemet egy furcsa tömeg vonta magára, amely az öreg tölgyfám törzse mentén mozgott.
10:35 körül járt az idő, és éppen néhány ágat metszettem, amikor észrevettem ezt a szokatlan mozgást. Először nem értettem, mi az. Kíváncsivá tett, közelebb mentem, és összehúztam a szemem, hogy jobban lássak. Több tucat, talán több száz növény mozgott aktívan a kéregben. A szívem egy kicsit gyorsabban kezdett verni.
Még soha nem láttam ehhez hasonlót a kertemben. Mi lehet ez?
Amikor később megtudtam, mik voltak, megdöbbentem. A számuk, a fürgeségük, mindez megijesztett. Legbelül tudtam, hogy figyelnem kell rájuk, és meg kell próbálnom megfelelően bánni velük, hogy megvédjem a növényeimet.
Egy pillanatnyi zavarodottság után úgy döntöttem, hogy válaszokat keresek. Fogtam a telefonomat, és elkezdtem nyomokat keresni az interneten. Hamar rájöttem, hogy a „szentjánosbogár kabóca” (Lycorma delicatula) az, egy invazív kabócafaj.
Ázsiában őshonosak, ezek a rovarok jellegzetes megjelenésükről, márványos fekete és piros szárnyaikról ismertek.
Megtudtam, hogy a nedvükkel táplálkozva kárt okozhatnak a fákban és növényekben, ami aggaszt a kertem miatt. Az emberre nem veszélyesek: nem csípnek és nem hordoznak betegségeket. Ragacsos méznedvük azonban más kártevőket vonzhat, és ragacsossá, kellemetlenné teheti a felületeket.
Kissé zavartan úgy döntöttem, hogy továbbra is figyelem a helyzetet. Talán felkeresek egy helyi szakértőt, hogy tanácsot kérjen, hogyan védekezhetnék ezekkel a betolakodókkal szemben.
Egyelőre továbbra is a kertben dolgozom, egyre alaposabban figyelem a történéseket, csodálat és hitetlenkedés között. Ez a váratlan találkozás emlékeztetett arra, hogy mennyi meglepetést tud okozni a természet, még egy olyan ismerős helyen is, mint a kertem!
