
Nyugati újságírókkal készített interjúkban Alicia többször is hangoztatta, hogy meggyőződése szerint az embereknek „el kell utasítaniuk a feminizmust és el kell fogadniuk a nőiességet”, „antifeministának” kiáltva ki magát. Azt mondta: „Nem értek egyet azzal, hogy nekünk [férfiaknak és nőknek] pontosan ugyanolyanoknak kell lennünk. Úgy hiszem, hogy egy nő szerepe az, hogy örömet szerezzen a férfinak, és a legjobb „trófeafeleség” legyen. Szeretek neki főzni, takarítani a házat, rávenni, hogy javítsa meg az autót és nyírja a füvet.”

„A mai társadalmunkban az nyeri a vitát, aki a leghangosabban kiabál… de ha elég sokáig ülsz nyugton, rájössz, hogy nem vagyok egyedül a meggyőződésemmel. A legtöbb ember egyszerűen nem akar szembenézni azzal a negatív visszhanggal, ami a meggyőződése megosztásával járhat, és én nem hibáztatom őket ezért. Tudom, hogy a meggyőződésem és az életmódom nem mindenkinek való, de teljes szívemből hiszek a hagyományos nemi szerepekben és a nőies tulajdonságok elfogadásában” – mondta a „valódi Barbie”.

Alicia azt mondja, kilencéves kora óta úgy akart kinézni, mint egy „ribanc”, miután a dán King’s Girls című tévésorozat szereplői ihlették. De mivel egy hagyományos családban nőtt fel, megtartotta „hagyományos külsejét” egészen 18 éves koráig, amikor Koppenhágában egyetemre ment.

Azóta elkezdte tetoválásokkal díszíteni a testét, de most valami extrémebbet akart. 25 éves korában körülbelül 3500 fontot takarított meg mellimplantátumokra, és D-kosárról J-kosárra növelte melleit. Alicia becslése szerint összesen közel 100 000 fontot (körülbelül 9,8 millió fontot) költött plasztikai és esztétikai beavatkozásokra.
