Presser Gábor, a magyar rockzene egyik legnagyobb legendája, az elmúlt napokban különös és kacifántos történetről számolt be a Facebook-oldalán: végre a saját kezébe vehette azt az LGT – Bummm! című album után járó aranylemezt, amelyről eddig azt sem tudta, hogy létezik. A zenész elmondta, hogy egy fotó alapján jött rá, az egykor a Hungaroton tulajdonában álló Rottenbiller utcai stúdió falán ott lógott a díj – miközben az 1973-ban megjelent és hatalmas sikert aratott albumot még 1974-ben több százezres eladási szám után aranylemeznek ítélték, aztán 1975-ben hirtelen visszavonták a boltokból, sőt össze is zúzták az összes példányt.
Presser azt írta, hogy a zenekar akkor nem kaphatta meg az elismerést, mert a borítón Barta Tamás neve is szerepelt, aki a turné után már nem volt tagja az együttesnek, így a hatalom számára kényelmetlenné vált a lemez. Ám az idők során a ritka aranylemez mégis elkészült, csak sosem jutott el a zenészekhez – egészen mostanáig. Egy váratlan telefonos beszélgetés és egy futár hozta el a régóta áhított tárgyat Presserhez, amit ő boldogan fogadott egy fotóval dokumentálva.
Amikor azonban közelebbről megvizsgálta a lemezt, több furcsaságot is észrevett rajta. Először is a zenekar nevét helytelenül írták: a körfelirat Lokomotiv GT-ként szerepel, „k” betűvel, pedig az együttes neve helyesen LGT, „c”-vel írandó. A másik meglepő részlet, hogy az aranylemez nem 1973-ban, hanem csak 1985-ben készült el, mintegy tíz évvel a megjelenés után, ami arra utal, hogy talán egy késői utánnyomás kapcsán nyomtatták. Emellett a lemezcímkén olyan nevek is szerepelnek, akik nem a felvétel eredeti tagjai voltak: Somló Tamás és Presser mellett Solti János és Karácsony János neve olvasható, akik később, Barta Tamás és Laux József helyére léptek be.
Presser megemlítette azt is, hogy még a zenei rendező és a hangmérnök neve is a borítóról került át a lemezre, ami számára különösen furcsa és ellentmondásos részlet volt. Úgy fogalmazott, ez az egész egy hibás nyomtatás, és senki sem tudja, hogyan csúszhatott el ennyire a folyamat, ki volt a felelős a bakikért, vagy milyen körülmény vezetett az ilyen különös végeredményhez.
Azonban még a hibák ellenére is Presser viccesen azt mondta, hogy ha nagyot akarna mondani, akkor ez a kis aranylemez az LGT „Kék Mauritiusza” lehetne – az egyik legismertebb, ritkaságnak számító postabélyeg párhuzamaként értelmezve a helyzetet. A zenész úgy véli, hogy fizikailag hivatalos és első pillantásra hiteles darabról van szó, amely minden hibája ellenére gyűjtők igazi kincse lehet.
Végül Presser elárulta, hogy bár sosem bánja, hogy végül a kezébe került a lemez, eszébe jutnak a zenekar egykori tagjai – Barta, Laux, Somló Tamás –, és arra gondol, mennyire nevettek volna, ha ők maguk foghatják meg először ezt a különös relikviát. Az egész epizód szerinte egyszerre szomorú, abszurd, röhejes és rejtélyes – épp úgy, mint a kelet-európai rocktörténelem maga.
