Koncz Gábor, a hazai színjátszás örök ifjúságú legendája, aki 87 évesen is aktívan dolgozik színpadon és filmben, a Blikkben most olyan magánéleti titkokat osztott meg, amelyekből kiderül: szerelmek, női kapcsolatok és szenvedélyes történetek sokasága színesítette az életét az elmúlt évtizedek során. A kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész nemcsak a szakmai pályafutásáról beszélt, hanem arról is, mit élt át fiatal férfiként, amikor a szerelem és a szenvedély többféle arcával találkozott – néha egészen vad módon.
Gábor mostani szerepe a Krémes keringő című új előadásban tulajdonképpen önmaga egy színpadi tükörképe, és ezt nem véletlenül emelte ki a Blikknek adott interjúban: elmondta, hogy bár az életben hihetetlenül szerencsésnek érzi magát, volt olyan is, amikor a magánéletben nem viselkedett „szentként”, és ezt később megbánta. Az egyik legtöbbet emlegetett történet egy egykori kolléganőjével kapcsolatos, akivel még főiskolás korában alkottak egy párt, ám Gábor hibázott.
A történet szerint egy este egy étteremben vacsoráztak együtt, amikor a férfi másik lánnyal tűnt fel – erről véletlenül értesült a barátnője, aki lényegében csak úgy lépett be a helyiségbe. Ahogy Gábor emlékezett vissza: „könnyű, kimért léptekkel közelített az asztalhoz”, és miközben tudta, hogy nincs mentsége, ránézett, majd hatalmas pofont kapott, amit ma is az életének legemlékezetesebb pillanataként emleget. Gábor saját bevallása szerint akkor gazemberként viselkedett vele szemben, és ez mély nyomot hagyott benne.
Ez a történet csupán egy példa arra, hogyan keveredett a színész a szerelmi küzdelmek és érzelmi hullámvölgyek világába már fiatal éveiben is. Koncz elmesélt egy másik emléket is arról, amikor még tizenhat éves volt, és egy helyi lány, Gizike iránt érzett vonzalmat. Azt mondta, hogy Gizi nagyon népszerű volt a város férfiai körében, és amikor úgy döntött, randira hívja, még ügyetlen, fiatalember módjára próbált „felkerülni a várólistára”, ami számára akkor hatalmas ügynek tűnt. Emlékei szerint érzelmei akkoriban olyan intenzívek voltak, hogy anyja mangalicazsírját kellett eladnia, hogy előteremtse az estére szánt pénzt – ilyen ambíciókkal próbálta elnyerni a lány figyelmét.
Koncz számára ezek a történetek mind részei annak, ami emberré és alkalmassá tette őt a későbbi szerepekre és érzelmi mélységre, amelyet a színpadon is láthatunk tőle. Azt is elmondta, hogy sok nő volt az életében, néhány kapcsolatnak mély érzelmi töltete volt, mások csupán próbatételek és tanulságok – de mindegyik hozzájárult ahhoz, hogy olyan férfivá váljon, aki ma már tudja értékelni a szeretetet és a hűséget.
A színész kiemelte, hogy az elmúlt évtizedekben – amikor már karrierje csúcsán volt – olyan kapcsolatai is voltak, amelyekbe felnőttként, egyetemi évei alatt és később is belebonyolódott. Egyik ilyen történetében arra emlékezett, hogy amikor még együtt volt egy kolléganőjével, és ő vacsorára hívta valaki mást, a reakció ugyan szenvedélyes volt, de egyben olyan tanulsággal is szolgált számára, amelyet azóta mindig magával hordoz. Ez a történet is azt mutatja: szenvedély, féltékenység és a hibákból való tanulás mind jelen voltak az életében, még akkor is, amikor már művészként és közéleti figuraként is ismertté vált.
Azt is megosztotta a közönséggel, hogy harmadik feleségével, Konczné Kádár Katával akkor találkozott először, amikor a Lehel piacon véletlenül futottak össze, és hogy kapcsolatuk évekig csendben, mégis mélyen alakult ki – ez az egyetlen kapcsolat, amelyet nemcsak életben, hanem valódi partneri harmóniában is élt meg. Gábor ma úgy fogalmaz: „nem tud létezni felesége nélkül”, és hálás a sorsnak, hogy Kata mellett maradhat, még akkor is, amikor visszatekint a múlt szerelmi kalandjaira.
Erről a mai párkapcsolatáról is elmondta, hogy tapasztaltabb, bölcsebb és érettebb szemmel tekint rá, mint fiatalabb korában, amikor a szerelem inkább viharos és impulzív volt. Az évek során szerzett élmények – legyenek azok szépek vagy fájdalmasak – mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma egy stabil, szeretetteljes kapcsolatban éljenek, ahol a múlt emlékei is egyfajta erősítő emlékeztetők.
A színész tehát most nem csupán a színpadon játszott szerepeiről beszél, hanem a személyes történeteiről is, amelyekből kiderül, hogy az életben is ugyanúgy vannak tanulságos szerelmek és szenvedélyes találkozások, mint bármelyik drámában vagy vígjátékban. Olyan emlékeket idézett fel, amelyek egyszerre nevettetnek és elgondolkodtatnak: legyen az egy tinédzserkori bátorságpróba vagy egy intenzív pofon egy étteremben, mind azt mutatja, hogy a szeretet, a hibák és a megbocsátás milyen különleges módon formálhatja egy ember életét.
