Ambrus Attila, akit az országban mindössze a „Viszkisként” ismernek, ismét mélyen belemerült életének eddigi legizgalmasabb történeteibe egy új interjúban, amelyben nyíltan beszélt múltjáról, börtönéveiről és jelenlegi életéről. A hírhedt bankrablóként ismertté vált férfi, aki közel harminc bankot, postát és takarékszövetkezetet fosztott ki, 17 év fegyházbüntetést kapott tettéért, de jó magaviselete miatt 13 év után szabadult, és azóta teljesen átalakult életet él.
A beszélgetésben Attila nem tagadta, hogy a múlt nem hagyta nyugodni, sőt elmondása szerint még egykori cellatársai is újra megpróbálták zsarolni őt a szabadulása után. Egy „tégla”, aki egykor azért volt mellette a rácsok mögött, hogy jelentse a viselkedését, több százezer forint megfizetését követelte érte cserébe, hogy „vigyázott” rá. Attila nyíltan kijelentette, hogy az ilyen követelések zsarolásnak számítanak, és egyértelművé tette, hogy nem érzi magát tartozónak az effajta követelések miatt.
Az egykori bankrabló elismerte, hogy a börtönben nem volt könnyű dolga: sokan gyűlölték őt, és még a börtönőrök is tartottak attól, hogy esetleg erőszakos cselekmény történik. Emiatt hosszú ideig elkülönítve tartották más fogvatartottaktól. Azt is elmondta, hogy a rajongót levelek és üzenetek, amelyeket kapott még a rácsok mögött is, néha megnevettették a börtön dolgozóit, hiszen még ismert személyektől is érkeztek ilyenek.
Ambrus Attila a történeteiben nemcsak a múlt nehézségeit emlékezte fel, hanem azt a különös szerelmi szálat is, amely majdnem egy börtönbeli házassághoz vezetett. Ez a kapcsolat azonban végül nem teljesedett be, részben egy harmadik fél beavatkozása miatt, de Attila ma már úgy gondolja, hogy így alakult a legjobban.
A beszélgetés kiterjedt arra is, hogy miként próbálja átadni múltjának történeteit gyermekeinek: most még csak annyit tudnak róla, hogy „apa azért volt börtönben, mert füttyszólt a templomban”, de ahogy nőnek, egyre inkább szembesülni fognak a valósággal. Attila hangsúlyozta, hogy őszinte akar maradni velük, és nem szeretne titkokat vagy hazugságokat.
A „Viszkis” ma már példás civil életet él: keramikusként dolgozik, részt vesz közösségi programokban, önkormányzati rendezvényeken és bűnügyi sétákat vezet Budapesten. Emellett rendezvényeken és fesztiválokon is jelen van, ahol a kézműves alkotásait bemutatja és árulja.
Attila nem felejtette el megemlíteni, hogy a múlt nemcsak a börtönévekben volt jelen, hanem egykori rablótársai és a rendőrökkel való viszony is különleges történeteket rejt magában, beleértve olyan anekdotákat, amelyekről korábban még nem beszélt. A beszélgetésben hozzátette, hogy bár a múltjához való visszatérés néha fájdalmas, mégis hasznos részleteket ad az életéről, amelyeket most egyre nyíltabban vállal.
