Megrendüléssel érkezett a hír, hogy január 22-én elhunyt Dragonits Tamás, a Budai Várnegyed háború utáni helyreállításának egyik legnagyobb hatású és legismertebb magyar építésze. Az Ybl-díjas és Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett szakember százegy éves korában hunyt el, életének utolsó évtizedeiben is aktív művészi és szakmai munkát végezve.
Dragonits Tamás 1924. november 13-án született Budapesten, és már fiatalon elkötelezte magát az építészet és a műemlékvédelem iránt. A Szent Benedek Gimnázium elvégzése után a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanult tovább, ahol diplomáját 1948-ban szerezte meg nemzetközi tanulmányútjai és tapasztalatai után.
Pályafutása kezdetén a Fővárosi Tervező Irodában és később a Középülettervező Intézetnél dolgozott, ahol már fiatal tervezőként részt vett a Budai Várnegyed súlyosan sérült épületeinek újjáépítésében. Ezek közé tartozott negyvenhárom olyan épület helyreállítása, amelyek a második világháború pusztításai után újjászülettek, és amelyek ma a várnegyed műemléki és történelmi arculatának meghatározó részét képezik.
Dragonits munkássága messze túlmutatott a Budai Vár keretein: helyreállította a Mátyás-templom belső falfestéseit, amelyek a háború után veszélyben voltak, továbbá átfogó terveket készített több egyéb történelmi épület, többek között az egervári, siklósi és sárvári várkastélyok, valamint az esztergomi bazilika megmentésére és megőrzésére.
Évtizedeken át vezető szerepet töltött be a VÁTI — Városépítési Tudományos és Tervező Intézet berkein belül, valamint aktívan részt vett az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottság munkájában is. 1984-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, ám ezután is magántervezőként folytatta tevékenységét, hozzájárulva a magyar építészeti örökség megőrzéséhez és továbbadásához.
Munkásságát számos rangos szakmai díjjal ismerték el: Ybl-díjat kapott, majd később Budapestért és Forster Gyula-díjat is, továbbá több elismerést szerzett a műemlékvédelem és építészeti örökségvédelem területén nyújtott évtizedes tevékenységéért.
Dragonits Tamás nemcsak építészként, hanem gondolkodó és örökségvédő szakemberként is maradandót alkotott. Saját életművét egyszer úgy foglalta össze, hogy nem csupán azokra a felújított épületekre a büszke, amelyeket megmentett, hanem azokra is, amelyek eredeti állapotuk megőrzésével értékesek maradtak.
Halála mély veszteség a magyar építészet és műemlékvédelem számára, de munkái és szakmai öröksége tovább él a Budai Várnegyedben és az ország számos történelmi helyszínén.
