A magyar könnyűzene két legendás alakjának neve – Szűcs Judith és Delhusa Gjon – örökre beíródott a zenei történelembe. Kevesen emlékeznek rá részletesen, de a két előadó egykor szerelmi kapcsolatban élt, és annak a viszonynak a gyümölcse lett az egyik legnagyobb sláger, a „Táncolj még!”, ami mindkettőjük pályáját megváltoztatta.
Húsz- vagy inkább ötven évvel ezelőtt ugyanis a sors furcsa módon hozta össze őket: egy haknin találkoztak, egymásba szerettek, és bár kapcsolatuk mindössze három hónapig tartott, annak emléke a mai napig él a hazai popkultúrában. Az akkori szerelmi láng gyorsan lobban fel, és régi barátok szerint intenzív és szenvedélyes napokat éltek át együtt, mielőtt útjaik elváltak volna.

Delhusa Gjon a közelmúltban felidézte, hogyan zajlott a szakítás: a Metronóm Fesztiválon készült fellépések, az Erkel Színház öltözői, ahol még együtt voltak, és aztán egyik pillanatról a másikra Judith már nem tért vissza – így ért véget a rövid, de meghatározó kapcsolatuk. Judith annyit mondott erről később, hogy semmiféle harmadik fél, például Szécsi Pál nem okozta a szakítást, hanem egyszerűen a zenei karrierje és a fellépések őrült tempója sodorta őket külön utakon.
Az, hogy mennyire különleges volt ez az időszak, jól mutatja, hogy a „Táncolj még!” nem csupán egy sláger lett, hanem egy olyan dal, amit azóta is dúdolnak az emberek, és ami örökre összekapcsolja az emléküket.
Hiába telt el fél évszázad, és hiába volt közöttük sok évtizednyi csend, most valami megváltozott. A múlt fájdalmai és régi sérelmek után a két zenész ismét szóba állt egymással, és a viszonyuk ma már egészen más: meghallgatták egymás gondolatait, vendégül látták egymást, és úgy tűnik, békés és barátságos kapcsolatot ápolnak.

Ráadásul nem csak a jó viszony tért vissza: közösen is terveznek valamit a jövőre nézve. Egyesek szerint elképzelhető, hogy már hamarosan színpadon is újra együtt lesznek, hogy felidézzék azt a zenét, amit annak idején együtt hoztak létre, és így tisztelegjenek a zene és a közös múlt előtt.
Ez a történet több mint egyszerű retró nosztalgia: olyan érzelmeket és újrakezdést mesél el, amelyek ritkán fordulnak elő a reflektorfényben élő emberek életében.