Máté Péter nevét ma már a magyar zene aranykorának egyik legnagyobb legendájaként emlegetik, de pályafutása egyáltalán nem volt felfelé ívelő egyenes út. Amikor fiatal tehetségként feltűnt a ’60-as évek zenei világában, ritka ajándékként ragyogott – mégis olyan rejtett erők és politikai játszmák határozták meg karrierjét, amelyekről kevesen tudnak a mai napig.
Péter már gyermekkorában kitűnt tehetségével, könnyed dallamai és érzékeny dalszövegei hamar meghozták számára az első sikereket. Azonban a zenei pálya nem csupán a hangjegyekről szólt: végig ott volt a háttérben a korszak politikai rendszere, amely gyakran meghatározta, ki kerülhet reflektorfénybe és ki marad a periférián. Ez a politika nemcsak a közéletre, hanem a művészetre és a kultúrára is óriási hatással volt, és Máté Péter művészetét is erősen beárnyékolta.
A sors különös játékaként az 1968-as „Piroslámpás ház” című dal megjelenése hatalmas vihart kavart. Ezt a számot politikai vezetők egy része provokatívnak értelmezte, és a szöveg néhány sorát úgy látták, mint ami „félreérthetetlen” politikai üzenetet hordoz. A botrány után Máté Pétert gyakran eltávolították a televíziós szereplésekből, és dalait csak ritkán játszották, miközben az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából előkerült a feljelentő levél is, amely tovább súlyosbította a helyzetet.
A politikai szál mellett azonban nem csupán a rendszer korlátai hátráltatták karrierjét – sokak szerint a szakma irigysége is közrejátszott abban, hogy nem kapta meg azt a nemzetközi figyelmet, amit tehetsége alapján érdemelt volna. Bátyja, Máté Pál szerint Péter sosem volt a rendszer híve, amit dalszövegei is tükröztek, és egész életében küzdött azért, hogy hangja szabadon szólhasson egy olyan világban, ahol sokszor más prioritások érvényesültek.
Bár nemzetközi karrierlehetőségei is adódtak – például 1976-ban az írországi Castlebar Song Contest versenyen elért harmadik helyezése után az amerikai RCA kiadó is ötéves szerződést kínált neki – Péter mégis Magyarországon maradt. Döntése mögött állítólag az a vágy állt, hogy ne hagyja el hazáját, még akkor sem, amikor a nemzetközi siker kapujában állt.
Az „Elmegyek” című dal, amely talán legismertebb szerzeménye, számosak szerint szimbolikusabb jelentéssel bír, mint azt elsőre gondolnánk, hiszen a dal egyfajta belső vívódást és a korlátokkal való küzdelmet fogalmazza meg dallamosan és mély érzelmekkel. Sylvie Vartan francia énekesnő feldolgozása révén a szám nemzetközi figyelmet is kapott, de itthon mégis úgy tűnt, mintha néha elhallgatták volna azt a hangot, amely olyan érzékenyen és sebezhetően szólt a kor embereihez.
Máté Péter pályája azonban nem csupán a sorsfordító döntésekről és a politikai játszmákról szólt. Tragikusan fiatalon, 37 évesen hunyt el, miközben még mindig küzdött azért, hogy megkapja azt az elismerést, amely a művészi nagyságát igazolja. Halála körülményei ma is rejtélyesek, ám dalai és az emlék, amit hátrahagyott, tovább élnek a magyar zenei élet emlékezetében.
