Dudás Miklós, a világbajnok kajakos és olimpikon tragikus halála az egész országot megrázta, de leginkább a pesterzsébeti Tátra téri piac közösségét és családját érintette mélyen. Január 5-én – mindössze 34 esztendősen – elveszítették őt, és azóta is csend honol azon a helyen, ahol a Dudás család több mint két évtizeden át része volt a mindennapoknak. Az egykori sportoló nemcsak a sportvilágban volt ismert, hanem közvetlenségével, kedvességével és önzetlen segítségével gyorsan a vásárlók és árusok egyik szeretett figurájává vált.
A pesterzsébeti piacon Dudásék családi üzletei – melyeket az apja kezdeményezett és üzemeltetett több mint huszonöt éven át – az elmúlt hetekben egyszerűen nem nyitottak ki. Utoljára december 31-én tették ezt meg, majd a tragédia óta a piaci redőnyök mögött csend és elhagyatottság uralkodik. A család három boltját a helyiek már szinte a piac „szívének” tartották: nem csupán eladás folyt ott, hanem barátságok, történetek és napi találkozások. Most viszont az ottani standok körül járva azt a hiány-érzetet látni, amely tükrözi azt a gyászt, amit mindenki érez a közös térben.
A piaci árusok és vásárlók között akad, aki könnyes szemmel mesél arról, mennyire hiányzik nekik Dudás Miki kedves szóval köszöntése, az édesapja humora és a család által teremtett barátságos légkör. Többen azt mondják, az egész közösség gyászol, mert nemcsak egy kolléga tűnt el, hanem egy olyan ember, aki hozzáadott valamit a piac mindennapi hangulatához és életéhez. A piaci közösség tagjai szerint most mindenkinek nehéz látni a boltokat zárva, és azt sem tudni, mikor vagy hogy nyithatnak ki újra.
Az üzletek jövője ezzel együtt bizonytalan: miközben korábban a szülők építették fel az egészet, és a családi vállalkozás része volt a mindennapoknak, a tragédiák sorozata – az édesapa súlyos sérülése és későbbi halála, majd Dudás Miki elvesztése – olyan hatással volt a családra, hogy egyszerűen nem tudják, hogyan tovább. A piacon könnyek között emlegetik azt az időt, amikor még ott lavírozott a forgalom és az élet; most pedig senki sem tudja biztosan, visszatér-e valaha a Dudás család ezen a helyen.
Dudás Miki emléke nem csupán egy sporttörténeti fejezet, hanem egy közösségi történet is, amely ma is érezhető a piac üres standjainál és a piaci beszélgetésekben. A redőnyök mögötti csend jelzi: a gyász tovább él, és az emberek még keresik azt az utat, amelyen újra közös erővel feléleszthetik azt, amit egykor együtt építettek.
