A magyar könnyűzenei élet egyik legmeghatározóbb alakja, Fenyő Miklós, nemrégiben hunyt el, és pályatársai, barátai és zenészbarátai országosan gyászolják a legendás rock and roll‑számokat megalkotó előadót. A 78 éves korában elhunyt ikon halála után a zenei közösség és a rajongók egyaránt megemlékeznek róla, és sokak számára fájdalmas időszak ez – köztük Szikora Róbert számára is, aki nemcsak zenésztársaként, hanem barátként is kötődött hozzá.
Szikora Róbert most a közelmúltban adott interjúban mélyen személyes történeteket osztott meg arról, milyen volt Fenyő Miklóssal együtt dolgozni és élni. Elmondta, hogy Fenyő egy különleges figura volt, aki rendkívüli tehetséggel és energiával bírta a zenét, ugyanakkor sokszor volt érzékeny és nehezen kezelte a harag érzését, ami korábban szakmai ellentétekhez és nehézségekhez vezetett a Hungária együttes életében.
A beszélgetés során Szikora arról is mesélt, hogy az utóbbi években Fenyő igyekezett maga mögött hagyni a régi sérelmeket, és barátibb, nyitottabb kapcsolatot kialakítani a korábbi kollégáival. Róbert hangsúlyozta, hogy Fenyő tisztában volt azzal, hogyan bánt másokkal, és azon dolgozott, hogy ezt a képet árnyalja és javítsa a viszonyát másokkal – ami sokak számára is meglepő volt, tekintettel a zenész múltjára.
Ez az emlékezés nem csupán egy pályatárs életművére és karrierjére irányítja a reflektort, hanem egy olyan emberre emlékeztet, aki a zene iránti szenvedélyét másokkal megosztva vált azzá a legendává, akit ma mindenki ismer. Ahogy Szikora fogalmazott: „Ha Istentől kapsz valamit, mint zenei talentumot, azt ajándékként kell fogadni” — szavak, amelyek mély tiszteletet és megbecsülést tükröznek egy barát és kolléga iránt, aki most már nem lehet közöttünk.
