Bubik Réka, a fiatal magyar színésznő számára az idei év egy különösen fontos, művészi mérföldkő: bemutatták első nagyjátékfilmjét, a Magyar menyegzőt, amelyben a néptánc és a hagyományok kultúrája kap hangsúlyt. A fiatal tehetség a film kapcsán adott interjúban nem csak a forgatás élményeiről és a szerephez kötődő munkáról beszélt, hanem olyan, mélyen személyes témákat is érintett, amelyek még a közönség számára is váratlanul őszinték voltak.
Réka elmondta, hogy bár művészcsaládból származik – anyja, Rémi Tünde néptáncos és a Táncművészeti Egyetem oktatója –, ő mégis a színészetet választotta hivatásul. A film kapcsán a stáb munkáját különösen inspirálónak találta, a közös munka és az erdélyi forgatás élménye mély hatást gyakorolt rá, és ez segítette abban, hogy még hitelesebben tudjon kapcsolódni a szerepéhez.
Az interjú egyik legmegrázóbb pillanatában azonban Réka a legendás édesapjáról, Bubik Istvánról is beszélt – aki maga is a magyar színház és film egyik meghatározó alakja volt, mielőtt 2004 novemberében elhunyt. A színésznő nyíltan bevallotta, hogy alig vannak emlékei édesapjáról, ami sokak számára érzelmileg megrendítő részlet volt. Réka „arra emlékszem, hogy vezeti előttem a lovat, én pedig rajta ülök” – mondta, majd azt is hozzátette, hogy sajnos más konkrét emléke nem nagyon maradt róla gyermekkorából.
Ez a vallomás nem csupán egy személyes idézet az életéből, hanem egy olyan érzéslengetés is, amelyet sokan átélnek akkor, amikor egy szeretett szülőtől korán kell búcsút venniük. Annak ellenére, hogy ezek a régi emlékfoszlányok kevéssé részletesek, Réka pályafutásának alakulása – és most az első nagyfilmben való szereplése – mégis azt mutatja, hogy apja művészi öröksége talán tovább él benne, és az alkotói ösztön, amelyet talán részben örökölt, most mégis kibontakozik a vásznon és a színházban.
