Február 19‑én, csütörtök délután Voith Ágit, a Jászai Mari‑díjas magyar színésznőt búcsúztatta a hazai művészvilág és családja a budapesti Farkasréti temetőben, ahol a Farkasréti sétányok szomorú csendjét újra és újra megtörte a gyászolók lélegzete. A búcsúztatás méltóságteljes és mélyen megindító esemény volt, amelyre generációk kedvencét kísérték el utolsó útjára azok, akik ismerték, tisztelték, vagy egyszerűen csak szerették azt a lenyűgöző embert, aki a színpadon és azon túl is maradandót alkotott és adott mindenkinek, aki látta őt játszani vagy hallani.
A szertartás helyszínére érkezők között nemcsak a családtagok, barátok és tanítványok voltak jelen, hanem a magyar színház‑ és filmes közeg számos meghatározó alakja is, akik tiszteletüket akarták tenni az elhunyt előtt. A megemlékezők sorában ott állt Straub Dezső is, akinek arcán a mérhetetlen fájdalom választotta el a gyászt az álló könnytől — még azok is látták rajta a meghatottságot, akik ritkán viselik ki érzéseiket nyilvánosan.
A szertartáson – amelyre a család férfi tagjai, köztük egykori élettársa, Bodrogi Gyula is megérkezett – némán, meghatottan gyűltek össze azok, akik életének és pályájának részei voltak: Nemcsák Károly, Hernádi Judit, Oroszlán Szonja, Rudolf Péter, Stohl András, Koltai Róbert és kedvese, Gaál Ildikó vagy Fehér Anna egyaránt feltűntek a Farkasréti ravatalozónál. Mindannyiukat az a közös fájdalom tartotta össze, hogy egy rendkívüli művész és embert kísérnek el a végső nyugalom helyére.
A Jászai Mari‑díjas színésznő gazdag pályafutását és emberségét a búcsúztató beszédek és néma pillanatok is felidézték: méltatták szenvedélyét a színház iránt, a közönség felé tanúsított szeretetét és azt a humorral teli, mégis mély szeretetet, amelyet mindenkinek adott, akivel élete során találkozott. A temetés közben a sírhely körül fekete ruhák és komor arcok sorakoztak, ahogy mindannyian próbálták feldolgozni a veszteséget, amely nemcsak egy családot, hanem a hazai kulturális életet is megrendítette.
Volt, aki zokogva kísérte utolsó útjára az asszonyt, mások halkan, egymást támogatva álltak, miközben a Farkasréti temetőben a csend és a búcsú könnyekkel vegyülve adta vissza azt a tiszteletet, amelyet Voith Ági egész életében a közönségétől kapott vissza.
