Balázs Andi – a közönség által szeretett színésznő és közéleti személyiség – nemrég megosztotta, mit jelent számára a barátság, amit annak idején Imre Bajor‑rel ápolt, és hogyan idézi fel mindazokat az emlékeket, amelyek máig meghatározóak az életében. Bár a legendás színész már hosszú évek óta nincs közöttünk, Andi szavai azt bizonyítják, hogy egy mély és őszinte kapcsolat az idő múlásával sem halványul el.
A történet nem egy filmes forgatáson kezdődött, hanem sokkal inkább az emberi kapcsolódás pillanataiban. Andi mesélt arról, mennyit töltöttek együtt nyári napokat Fülén, ahol nemcsak a közös beszélgetések jelentettek örömöt számukra, hanem a közösen elfogyasztott finomságok is, amelyek egyet jelentettek a lazítás és az együttlét élményével. Az egyik legkedvesebb emléke egy olyan vacsora volt, amikor Imre Bajor felesége, Ildikó, a soron következő „gambas pil pil” elkészítésére tanította őt, még akkor is, ha Andi eredetileg nem kedvelte a tengeri herkentyűket – az élmény azonban annyira felejthetetlen volt számára, hogy azóta is szívesen készíti ezt a fogást a barátainak.
„Imi kitűnő kollégám volt a színpadon, és kitűnő barátom az életben” – mondta Andi olyan tisztelettel és szeretettel, amely ritkán ragadható meg ilyen egyszerű szavakkal. Elmondása szerint Bajor Imre nemcsak szakmailag volt klasszis, hanem olyan emberi tulajdonságokkal is rendelkezett, amelyeket ma is nagyra értékel: mély tiszteletet tanúsított mások iránt, és fergeteges humorával mindig képes volt felvidítani a körülötte lévőket még a legszürkébb napokon is.
Andi visszaemlékezéseiben nem csupán a régmúlt pillanatai élnek, hanem az a mód is, ahogyan ezek a közös élmények a mai napig formálják őt. A nyári délutánok, a nevetések, a finom falatok és a spontán beszélgetések mind olyan momentumok, amelyek a barátság mélységét tükrözik, és amelyekre gyakran gondol vissza – nemcsak nosztalgiából, hanem inspirációként is.
Ez a meghitt történet arról tanúskodik, hogy a barátságok nem egyszerűen múltbeli események sorozatai, hanem élő emlékek, amelyeket az ember magában hordoz, és amelyek erőt adnak még akkor is, amikor már fizikailag nincs mellettünk az a személy, akivel megosztottuk őket.
