Március 7-én kerek születésnapot ünnepelt a magyar könnyűzene egyik legmeghatározóbb alakja, Koncz Zsuzsa. A szám tiszteletet parancsoló, ám aki ma látja őt a színpadon, pontosan tudja: a lendület, az elszántság és az a különleges szenvedély, amely egész pályáját végigkísérte, mit sem kopott az évtizedek alatt. Miközben generációk nőttek fel a dalain, ő mindig igyekezett távol tartani a magánéletét a reflektorfénytől.
Koncz Zsuzsa soha nem csupán énekesnő volt. Sokak szemében egy korszak hangja, mások számára a női öntudat egyik legerősebb jelképe. Már fiatalon sikerült olyasmit elérnie, ami csak keveseknek adatik meg: úgy vált országosan ismertté, hogy közben mindvégig önazonos maradt. Nem játszott szerepet, nem próbált másnak látszani, mint aki valójában.
Életének egyik különleges érdekessége, hogy ugyanabból a faluból indult, mint a legendás színésznő, Törőcsik Mari. Mindketten Pélyen születtek, egy apró településen, amely később két olyan művészt adott az országnak, akik maradandó nyomot hagytak a magyar kultúrában.
Koncz Zsuzsa azonban már egészen kicsi korában új életet kezdett. Mindössze négyéves volt, amikor édesanyjával és testvérével Budapestre költöztek. A gyerekkora korántsem volt idilli. A szülei elváltak, egy ideig a nagymamája gondoskodott róla, és hosszú éveken át olyan lakásban éltek, ahol még fürdőszoba sem volt. Ezek az évek azonban nem keserű emlékként élnek benne. Inkább olyan időszakként, amely megtanította kitartani és hinni abban, hogy a nehézségek mögött mindig ott lehet valami, ami erőt ad.
Számára ez a valami a zene volt. Már gimnazistaként is a dalok világa vonzotta, és hamarosan lehetőséget is kapott arra, hogy megmutassa magát. Gergely Ágival közösen Gézengúz duó néven neveztek be az 1962-es Ki mit tud? tehetségkutatóra. A versenyen végül a második helyen végeztek. Akkor még egyikük sem gondolta, hogy ez az élmény egy egész életpálya kezdetét jelenti.
A sors azonban gyorsan kijelölte Koncz Zsuzsa útját. Rövid időn belül a korszak legmeghatározóbb zenekaraival dolgozhatott együtt. Az Illés, a Metro, az Omega és később a Fonográf is fontos szerepet játszott a pályájában, és ezek az együttműködések új fejezetet nyitottak a magyar könnyűzenében.
Huszonéves korára már saját lemezei jelentek meg, és egyre erősebben formálta a zenei életet. Édesanyja azonban ragaszkodott hozzá, hogy a művészi pálya mellett legyen egy „rendes” foglalkozása is. Így került a jogi egyetemre. Bár lázadó természetéhez ez a világ nem igazán illett, mégis kitartott, és végigcsinálta a képzést.
Az igazi fordulópont 1973-ban érkezett el. Ekkor jelent meg a Jelbeszéd című album, amely után már senki sem kerülhette meg a nevét. Ettől kezdve Koncz Zsuzsa nem csupán egy népszerű énekesnő volt, hanem olyan előadó, aki dalokon keresztül mondott véleményt a világról.
Ő maga mindig józanul tekintett saját pályájára és a sikerre is. Egyszer így fogalmazott: a külső ugyan valamennyire számít ezen a pályán, de korántsem ez a legfontosabb. Saját megítélésében mindig rendkívül kritikus volt, és soha nem gondolta magát kivételes szépségnek. Úgy érezte, hogy a belső tartalom sokkal többet ér minden másnál.
Talán éppen ez az a tulajdonság, amely miatt ennyi évtized után is különleges jelenségnek számít. A következetesség, az értékrend és az a belső tartás, amely végigkísérte a pályáját. Koncz Zsuzsa nemcsak dalokat adott a közönségnek, hanem példát is arra, hogyan lehet hosszú időn át jelen maradni úgy, hogy közben az ember nem adja fel önmagát.
