Jakabos Zsuzsanna, a magyar úszósport egyik legismertebb és legsikeresebb versenyzője most egy egészen más oldaláról mutatta meg magát: nem a medencében elért eredményekről, hanem a pénzhez és az önállósághoz fűződő viszonyáról beszélt nyíltan egy friss interjúban az „Én és a pénz” című műsorban. Ebben az adásban az olimpikon őszintén vallott arról, hogyan alakult a viszonya a pénzzel az évek során, miként tanulta meg már gyerekként a tudatos gazdálkodást, és hogyan sikerült saját lakást vásárolnia még fiatalkorban.
A beszélgetés elején Zsuzsanna felidézte gyermekkori emlékeit, amikor még pedagógus szülők gyermekeként egy pécsi panellakásban éltek, mindössze 52 négyzetméteren. A szobáját kezdetben egy függöny választotta el, később egy gipszkartonfal tette privátabbá a kis teret, amelyet gyerekként saját szobának élt meg. Ebben a szerény környezetben nőtt fel, ugyanakkor szülei már korán megtanították arra, hogy a pénz tudatosan beosztott erőforrás: minden hónap elején borítékokba tették a fizetés különböző részeit, hogy mindenre jusson megfelelően.
Az úszónő elmondta, hogy az anyagi tudatosság alapjai így gyerekkorban gyökereztek — nem azt tanulta, hogy a pénz a legfontosabb, hanem azt, hogyan lehet belőle okosan gazdálkodni. Azt is felidézte, hogy első saját bevételei nem hatalmas szponzori összegek voltak, hanem Kerevics-ösztöndíjak, amelyeket tizenöt éves korában kapott havi 1200–1300 forint körül. Ezeket a pénzeket szülei kérésére nem költötte el azonnal, hanem évekig félretette, és amikor betöltötte a tizennyolcat, saját lakást vásárolt Pécsen.
A műsorban Jakabos arról is beszélt, milyen kemény pénzügyi valóság is rejlik a profi úszás mögött. Bár kívülről nézve a világkupák és versenyek jutalomjátéknak tűnhetnek, belülről gyakran jelentős költségekkel járnak: az utazás, a szállás és egyes nevezési díjak sokszor saját zsebből mennek előre, és ezért egy-egy szezon alatt akár 15–20 érmet is meg kell nyerni ahhoz, hogy „nullán legyen” az anyagi mérleg.
Jakabos azt is elmondta, hogy fiatalkorában azt hitte, a pénz a legfontosabb cél, de az évek során megtanulta, hogy a hangsúly más dolgokra is áttevődik: ma már nem sajnálja a pénzt olyan dolgokra, amelyek az egészségét, regenerációját vagy életminőségét szolgálják — a testét, amely a „legnagyobb eszköze” volt sportolóként.
Nem hiányzott az interjúból az sem, hogy Jakabos beszéljen azokról a nehézségekről, amelyekkel szembesült az élsport és a pénzdíjak terén: említette azt a helyzetet is, amikor egy 12,5 millió forintos jutalom kifizetése elmaradt egy Világjátékokon elért eredmény után, és bár ez csalódást okozott neki, azt mondta, hogy a pénzről való gondolkodása segített abban, hogy ne veszítse el a belső egyensúlyát.
A beszélgetés összességében egy olyan képet festett Jakabos Zsuzsannáról, aki nemcsak a sportban, hanem az élet pénzügyi oldalán is tudatos és fegyelmezett. A gyerekkori borítékos rendszerből a saját lakásig vezető útja azt mutatja, hogy a siker mögött nemcsak tehetség, hanem kemény munka, tervezés és érett pénzügyi döntések állnak.
