Birtalan Balázs távozása nem érte váratlanul a közvéleményt, mégis elementáris erővel sújtott le mindazokra, akik követték az író és aktivista emberfeletti küzdelmét. Balázs nem csupán elszenvedte a sorsát, hanem egyfajta spirituális és intellektuális küldetésként tekintett saját haldoklására. Az utolsó hónapjaiban, amikor a betegség már könyörtelenül felemésztette a fizikai erejét, ő nem a hallgatást választotta, hanem a legvégső őszinteséget. Megrendítő pontossággal, szinte külső szemlélőként jegyezte le azokat a testi és lelki folyamatokat, amelyek a földi lét kapujának bezáródásához vezettek.
Az író tudatosan készült a végre, és nem félt megosztani a legintimebb félelmeit és felismeréseit sem. Úgy vélte, hogy az elmúlás az élet szerves része, amiről beszélni kell, nem pedig elhallgatni. Írásaiban feltárult a fájdalom mellett egy különös, tiszta nyugalom is, ami az elfogadásból fakadt. Balázs környezete végigcsodálta azt a tartást, amivel a diagnózis óta eltelt időt kezelte; nem várt szánalmat, csupán megértést és jelenlétet. A búcsúja egyfajta nyilvános tanítás lett az emberi méltóságról és a szeretet erejéről, amely még a legsötétebb pillanatokban is képes utat mutatni.
A család és a barátok elmondása szerint Balázs az utolsó percekig hű maradt önmagához. Nem voltak teátrális gesztusok, csak a csendes beleegyezés a megmásíthatatlanba. Az általa hagyott sorok most, a halála után nyernek igazán súlyt, hiszen egy olyan útitervet adnak az élőknek, amely segít feldolgozni az elkerülhetetlent. Balázs hitt abban, hogy a halál nem a vég, hanem egy átalakulás, és ezt a meggyőződését minden egyes leírt mondatával igyekezett átadni olvasóinak. Az aktivista, aki egész életében a szabadságért és az igazságért küzdött, utolsó csatáját is emelt fővel vívta meg.
Az emlékezők szerint Birtalan Balázs öröksége nem csupán a könyveiben, hanem abban a bátorságban él tovább, amivel a halál szemébe nézett. A közösségi médiában és a privát körökben is mély gyász vette kezdetét, de a szomorúság mellett ott van a hála is, amiért ilyen nyíltsággal engedett betekintést a legmélyebb emberi élménybe. Az író távozása űr hagy maga után, de az általa megkezdett párbeszéd az életről és a halálról remélhetőleg sokak számára nyújt majd vigaszt a jövőben. Balázs most már ott van, ahol nincs több fájdalom, csak az a végtelen béke, amiről annyit írt az utolsó napjaiban.
