A nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb hazai popsztárja, a Modern Hungária egykori oszlopos tagja, Bodnár Attila hosszú idő után döntött úgy, hogy megtöri a csendet. Az énekes, akiért egykor tízezrek rajongtak, és akinek a hangja minden rádióból szólt, most egy megdöbbentően őszinte és drámai interjúban vallott életének azon szakaszairól, amelyeket eddig sűrű homály fedett. Attila nem szépített: kendőzetlenül beszélt a hírnév mámorító, majd később mérgező hatásáról, a szakmai árulásokról és arról a belső ürességről, ami a legnagyobb sikerei idején is környékezte.
Az énekes visszaemlékezései szerint a csillogás mögött egy sokkal sötétebb valóság húzódott meg. Felidézte azt az időszakot, amikor a népszerűség csúcsán úgy érezte, mindenki csak ki akarja használni, és a valódi barátok helyett érdekemberek vették körül. Attila elárulta, hogy a folyamatos pörgés és a bizonyítási vágy felemésztette a lelkét, és volt olyan pont az életében, amikor azt érezte, teljesen elvesztette önmagát. „Azt látják, hogy mosolyogsz a címlapon, de senki nem kérdezi meg, mi van a maszk mögött” – fogalmazott keserűen a zenész, aki szerint a szakmabeliek közül is sokan hátat fordítottak neki, amikor a szekér már nem futott annyira.
A beszélgetés során szóba került a magánélete is, amely szintén nem volt mentes a viharoktól. Bodnár Attila elmondta, hogy a sikerekért gyakran a szeretteivel való kapcsolata fizette meg az árat, és sok döntését ma már másképp hozná meg. Mostanra azonban sikerült megbékélnie a múltjával, és bár a nagy visszatérésről szóló pletykák folyamatosan keringenek, ő már sokkal megfontoltabban kezeli a lehetőségeket. Az énekes vallomása rávilágított arra, hogy a retró sztárok élete gyakran egy érzelmi hullámvasút, ahol a legmagasabb pont után törvényszerűen jön a zuhanás, de a legfontosabb, hogy az ember képes legyen újra felállni és emelt fővel szembenézni a tükörképével. Attila története tanulság mindenkinek: a hírnév mulandó, de az emberi tartás örök marad.
