A magyar könnyűzene két óriása, a nemzet csalogányaként is emlegetett Szörényi Levente és az érzelmes melódiák nagymestere, Sztevanovity Zorán életútja között sokkal szorosabb a kapocs, mint azt a rajongók valaha is gondolták volna. Bár mindketten a hazai kultúra megkerülhetetlen tartópillérei, egy nemrégiben napvilágot látott vallomás rávilágított arra a különleges örökségre, amely a gyökereiket illeti. Szörényi Levente ugyanis őszintén beszélt arról a családi háttérről, amely mélyen a Balkán szívébe, Szerbiába vezet vissza, éppen úgy, ahogy pályatársa, Zorán esetében is közismert.
Az Illés és a Fonográf egykori motorja elárulta, hogy bár Budapesten született és a magyar kultúra formálásának szentelte az életét, a vénáiban csörgedező vér egy része déli szomszédainkhoz köti. Szörényi felidézte családja történetét, amelyben a szerb származás nem csupán egy adat a családfán, hanem egy élő, lüktető kulturális réteg, amely meghatározta az őseinek mentalitását és talán az ő zenei zsenialitását is. Ez a felismerés különleges fénytörésbe helyezi a művészetét: a magyar népzenei alapok mellett ott bujkál az a sajátos, melankolikus, mégis tüzes balkáni erő, amely Zorán dalaiban is oly hangsúlyosan jelen van.
A két legenda közötti párhuzam megdöbbentő. Míg Zorán sosem titkolta szerb gyökereit és büszkén vállalta identitását, Szörényi esetében ez a szál inkább a háttérben húzódott meg, mint egy féltve őrzött családi titok. A zenész most elmondta, hogy a sors különös játéka, hogy két ennyire meghatározó művész, akik évtizedeken át formálták a magyar közízlést, ugyanabból a spirituális és vérségi forrásból merített erőt. A közös gyökerek felfedezése nemcsak a múltat értékeli át, hanem egyfajta láthatatlan hidat is ver a két ikon közé, akik bár különböző zenei utakat jártak be, a génjeikben hordozott örökségükben mégis testvérek.
Ez a vallomás újabb bizonyíték arra, hogy a tehetség nem ismer határokat, és a legmélyebb művészeti alkotások gyakran éppen ebből a kettősségből születnek. Szörényi Levente büszkén tekint vissza az őseire, és bár életműve a magyar nemzet elválaszthatatlan része, immár mindenki tudhatja, hogy a „Kőmíves Kelemen” vagy az „István, a király” dallamai mögött ott dobban az a szerb szív is, amely Zoránnal köti őt össze egy életre. A rajongók számára ez a felfedezés egy újabb darabka a mozaikból, amely segít megérteni, miért is annyira elemi és megismételhetetlen az a zenei világ, amit Szörényi teremtett.
