A politikai földindulás és a Tisza Párt elsöprő, kétharmados győzelme után egyetlen pillanatig sem maradt kérdéses, hogy a kulturális szféra legnagyobb bástyái sem maradhatnak érintetlenül. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház teljhatalmú vezérigazgatója, akit Jordán Tamás korábban csak a színházi élet pápájaként emlegetett, azonnal cselekedett. Kedden egy rendkívüli társulati ülést hívott össze, ahol a falak között pattanásig feszült a hangulat, miközben a művészek és a színházi dolgozók lélegzetvisszafojtva várták, mi lesz az intézmény és saját sorsuk jövője a kormányváltás árnyékában.
Bár a vezérigazgató a belső körökben azt hangoztatta, hogy náluk egyelőre nem lesz változás, és a munka zavartalanul folytatódik tovább, a színház folyosóin már egészen más szelek fújnak. Vidnyánszky magabiztossága ellenére a sajtó képviselőinek kérdései elől látványosan kitért, nem volt hajlandó kommentálni a kialakult helyzetet. Ez a hallgatás azonban sokatmondó, különösen annak fényében, hogy a politikai térkép átrajzolódásával az ő pozíciója is ingataggá vált. A színház belső működését az elmúlt években amúgy is számos botrány és kritika kísérte, kezdve Udvaros Dorottya fájdalmas távozásától az alacsony nézőszámokon át egészen a Rómeó és Júlia-előadás alatt történt tragikus balesetig, ahol két színész súlyosan megsérült.
A feszültséget csak fokozza, hogy Nagy Ervin, a Tisza Párt frissen megválasztott képviselője korábban kőkemény szavakkal illette Vidnyánszky regnálását. A színész szerint az igazgató maradandó károkat okozott a művésztársadalomban, és eljött az ideje a felelősségre vonásnak. A kettejük közötti csörte már a kampány alatt is személyeskedésig fajult, amikor Vidnyánszky gúnyosan Nagy Ervin Zámbó Jimmy-alakítását emlegette fel válaszul a kritikákra. Most azonban, hogy a politikai erőviszonyok megfordultak, a „színházi pápa” befolyása végzetesen meggyengült, és hiába szól a mandátuma 2028-ig, a színházi szakma jelentős része már a váltást követeli.
A rendkívüli ülésen elhangzottak ellenére a Nemzeti Színház jövője bizonytalanabb, mint valaha. A társulat tagjai között érezhető a megosztottság és a bizonytalanság: vannak, akik a stabilitást féltik, mások viszont a szabadság és a megújulás reményében várják az elkerülhetetlennek tűnő változásokat. Vidnyánszky Attila 2013 óta tartó korszaka, amely során szinte minden fontos szakmai pozíciót a magáénak tudhatott, most a végéhez közeledhet. A kérdés már csak az, hogy a teátrum falai között mikor következik be az a robbanás, ami végleg elsöpri a régi rendszert és helyet ad egy új, politikai érdekektől mentesebb művészeti korszaknak.
