Mély és sötét gyász telepedett a magyar zenei élet egyik legnagyobb alakjára, Presser Gáborra, aki képtelen úrrá lenni a fájdalmán egy szörnyű veszteség után. A legendás zenész és zeneszerző, akinek dallamai generációk életét határozták meg, most a legnehezebb akkordokat kénytelen lejátszani a lelkében: az örök búcsúét. A hír, amely szerint egy hozzá rendkívül közel álló barát és kolléga örökre lehunyta a szemét, valósággal letaglózta a művészt, aki azóta is a hatása alatt áll. A csend, amely most körülveszi, nem az alkotásé, hanem a gyászé, ami elviselhetetlen súllyal nehezedik a vállára.
Presser Gábor mindig is szűkszavúan nyilatkozott a magánéletéről, de ez a tragédia olyan mély sebeket tépett fel, amelyeket nem lehet elrejteni a világ elől. A környezetében lévők elmondása szerint a zenész teljesen összetört, hiszen nemcsak egy munkatársat, hanem egy lelki társat, egy évtizedes szövetségest veszített el. Az emlékek súlya alatt meggörnyedve próbálja feldolgozni a felfoghatatlant, miközben a múlt közös pillanatai, a nagy koncertek és a stúdióban töltött éjszakák képei folyamatosan kísértik. A gyász fojtogató ölelése most nem engedi a továbblépést, és Presser minden mozdulatán látszik az a végtelen szomorúság, amit csak egy igaz barát elvesztése okozhat.
A közösségi médiában és a szakmai körökben is megfagyott a levegő, amikor kiderült, mekkora az űr, amit az elhunyt hagyott maga után Presser életében. A rajongók és a pályatársak egy emberként éreznek együtt a legendával, tudva, hogy ez a fajta kötődés pótolhatatlan. A művészvilág gyászol, de a legnagyobb teher most arra az emberre hárul, akinek tovább kell vinnie az örökséget a közös emlékek nélkül. A fájdalom tapintható minden egyes búcsúszóban, és a zenész arca elárulja azt a mérhetetlen kínt, amit szavakkal szinte lehetetlen leírni.
Az elválás kegyetlen és végleges, Presser Gábor pedig most a saját emlékeibe menekülve keresi a vigaszt. A zongora billentyűi most másképp szólalnak meg a kezei alatt, hiszen minden hangban ott rejlik az elvesztett társ hiánya. A tragédia híre óta a művész visszavonult a nyilvánosság elől, hogy magányában gyászolhasson és méltóképpen búcsúzhasson el attól, aki oly sokat jelentett számára. A magyar kultúra egy újabb pótolhatatlan veszteséget könyvelhet el, de a legmélyebb sebet kétségtelenül Presser Gábor szívében hagyta ez a hirtelen és fájdalmas távozás, amely után az élet már soha nem lesz olyan, mint régen.
