Felfoghatatlan gyász rázta meg a magyar televíziózás világát és az ország minden egyes otthonát. Bényi Ildikó, az Önök kérték! sugárzó háziasszonya, aki évtizedeken át volt a derű és a kedvesség jelképe, március 11-én, kedden örökre lehunyta a szemét. Mindössze 55 esztendős volt, tele tervekkel és életerővel, legalábbis a külvilág számára így tűnt. A tragédia híre villámcsapásként érte a rajongókat, hiszen a műsorvezető az utolsó pillanatig úgy tett, mintha minden rendben lenne, miközben a színfalak mögött egy kegyetlen, hosszan tartó és súlyos betegséggel vívta magányos harcát.
A nézők csak az elmúlt hetekben kezdhettek gyanakodni, amikor Ildikó helyét váratlanul Radványi Dorottya vette át a képernyőn. Akkor még sokan reménykedtek benne, hogy csak egy rövid pihenőről van szó, de a szomorú valóság az volt, hogy a tévés ikon állapota ekkor már annyira leromlott, hogy nem tudta ellátni imádott feladatát. Ildikó nem először nézett farkasszemet a halállal: évekkel ezelőtt már egyszer legyőzte a kórt, de a betegség néhány hónapja alattomosan visszatért. Bár ismét beleállt a küzdelembe és hősiesen járt a kezelésekre, a szervezete végül feladta a harcot. Csak a legszűkebb családi köre, lánya, Tótfalusi Fanni, és néhány közvetlen kollégája tudta, milyen poklot jár meg nap mint nap.
A sors különös és fájdalmas fintora, hogy alig két héttel a halála előtt még az 55. születésnapját ünnepelte. A közösségi médiában megosztott utolsó videóján még ott volt az a jellegzetes, mindent beragyogó mosoly, amellyel a munkatársaitól kapott köszöntést fogadta. Akkor azt írta, hálával telt a szíve a szeretetáradatért, amit kapott. Lánya, Fanni, aki szintén a televíziózást választotta hivatásul, még közös fotókkal köszöntötte édesanyját, nem is sejtve, hogy ez lesz az utolsó ilyen alkalom. Fanni az utolsó időkben haza is költözött édesanyjához, hogy minden percben mellette lehessen és segítse őt a legnehezebb órákban.
Bényi Ildikó pályafutása 1993-ban indult a Magyar Rádióban, majd 1997-ben ő lett az arca a megújult Önök kérték! című műsornak. Harminc éven át volt a nézők bizalmasa, aki kívánságokat teljesített és reményt adott a hangjával. De nem csak a stúdióban volt jelen: humanitárius jószolgálati követként és véradásszervezőként is rengeteget segített másokon. Halála pótolhatatlan űrt hagy maga után a közmédiában, ahol saját halottjuknak tekintik az elhunyt csillagot. Kollégái zokogva búcsúznak tőle: mindenki egy végtelenül profi, de mégis szerény és figyelmes nőt gyászol, aki soha nem panaszkodott, és még a legnagyobb fájdalmak közepette is azt kérdezte mástól a folyosón: „Szia, minden rendben?” Most már tudjuk, semmi sincs rendben az ő hiánya nélkül.
