Újabb fordulatot vett az elmúlt évek egyik legtöbbet emlegetett közéleti ügye. A kegyelmi döntés körül kialakult vita ismét fellángolt, miután Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium egykori államtitkára részletesebben beszélt arról, hogyan zajlott a folyamat K. Endre kérelmével kapcsolatban. A nyilatkozata rövid idő alatt hatalmas visszhangot váltott ki, és ismét reflektorfénybe helyezte az ügy több korábban vitatott mozzanatát.
A nyilvánosságra került dokumentumok szerint a minisztérium kegyelmi főosztálya eredetileg nem támogatta K. Endre kérelmének előterjesztését. A rendelkezésre álló iratok alapján a főosztály arra a következtetésre jutott, hogy a kérvény nem felel meg azoknak a szempontoknak, amelyek alapján általában kegyelmi javaslat születhet. A döntést akkor a tárca vezetése sem támogatta, így az ügy már ebben a szakaszban különös figyelmet kapott.
Répássy Róbert hangsúlyozta, hogy a minisztérium gyakorlata szerint a kegyelmi főosztály jellemzően csak rendkívül súlyos, kivételes élethelyzetek esetén javasolja egy kérvény előterjesztését. Elmondása szerint az a tény, hogy valaki vitatja a bírósági döntést vagy ártatlannak vallja magát, önmagában nem számít olyan körülménynek, amely megalapozhatná a pozitív javaslatot. Éppen ezért a főosztály álláspontja már a kezdetektől egyértelmű volt az ügyben.
A volt államtitkár arról is beszélt, hogy ha történt bármilyen lobbizás az ügy érdekében, az szerinte nem az Igazságügyi Minisztériumban zajlott. Kijelentése újabb találgatásokat indított el, hiszen sokan továbbra is arra keresik a választ, hogyan történhetett meg, hogy a kezdeti elutasító álláspont ellenére végül mégis megszületett a kegyelmi döntés.
A nyilatkozatokból az is kiderült, hogy a kérvényt K. Endre családja nyújtotta be, és abban személyes körülményekre, valamint az érintett ártatlanságára hivatkoztak. Répássy szerint ezek az érvek nem tartoztak azok közé a feltételek közé, amelyek alapján a főosztály támogatni tudta volna a kérelmet. A dokumentumok nyilvánosságra kerülése után ezért sokan ismét azt kezdték vizsgálni, milyen tényezők vezethettek végül a pozitív döntéshez.
Az ügy egyik legtöbbet vitatott pontja továbbra is az, hogy a köztársasági elnöki döntés végül eltért attól az állásponttól, amelyet a minisztériumi háttéranyagok tükröztek. A nyilvánosságra hozott iratok alapján sem az igazságügyi tárca, sem az elnöki hivatal szakmai előkészítése nem támogatta a kegyelmet, a végső döntés mégis más irányt vett. Ez az ellentmondás azóta is a közbeszéd egyik legfontosabb kérdése maradt.
Répássy arra is utalt, hogy az eljárás bizonyos elemei nem a megszokott módon zajlottak. Bár hangsúlyozta, hogy szerinte nem érdemes megalapozatlan feltételezésekbe bocsátkozni, elismerte, hogy az ügy több ponton eltért a korábban megszokott gyakorlattól. Ez tovább növelte az érdeklődést a történet részletei iránt, és újabb kérdéseket vetett fel a folyamat hátterével kapcsolatban.
A megszólalás után ismét élénk vita alakult ki a közéletben. Sokan úgy vélik, hogy a most nyilvánosságra került információk új megvilágításba helyezik az ügyet, míg mások szerint továbbra is számos megválaszolatlan kérdés maradt. Egy biztos: Répássy Róbert kijelentései új lendületet adtak a történetnek, és a kegyelmi ügy még hosszú ideig a figyelem középpontjában maradhat.
