Lovas Rozi egy olyan előadás után hozott súlyos, érzelmileg megterhelő döntést, amely hosszú időn át az életének meghatározó része volt. A színésznő több mint 90 alkalommal lépett színpadra a „Lányok, fiúk” című egyszemélyes darabban, amely mélyen felkavaró története miatt minden egyes előadás során komoly lelki terhet jelentett számára.
A produkció középpontjában egy traumákat és családon belüli erőszakhoz kapcsolódó történet állt, amelyet Lovas Rozi teljes érzelmi odaadással vitt végig estéről estére. A folyamatos szereplés azonban idővel olyan szintű lelki és idegrendszeri megterhelést okozott, hogy végül úgy döntött: visszalép az előadás további játszásától, és lezár egy fontos korszakot az életében.
A döntés mögött nem hirtelen elhatározás állt, hanem egy hosszabb, belső folyamat, amely során a színésznő egyre inkább érezte, hogy saját mentális és érzelmi egyensúlyát is védenie kell. A darab minden egyes előadása ugyanis nemcsak művészi kihívás volt számára, hanem személyes szinten is rendkívül megterhelő élmény.
A visszalépés híre után férje, Horváth János Antal nyilvánosan is megszólalt, és megható szavakkal támogatta feleségét. Posztjában felidézte az elmúlt időszak közös útját, és hangsúlyozta, milyen erővel és kitartással vitte végig Rozi ezt a nehéz szerepet. Szavai szerint az előadás minden normális embert azonnal megtörne, ezért különösen nagy teljesítménynek tartja, hogy a színésznő ilyen sokáig képes volt hordozni ezt a történetet.
A rendező nemcsak büszkeségét fejezte ki, hanem azt is, hogy teljes mértékben támogatja felesége döntését a szünetről. Mint írta, ez nem lezárás, hanem egy új szakasz kezdete, amelyben más közös munkák és feladatok felé fordulhatnak, immár tehermentesebben.
A történet így nem csupán egy színházi búcsúról szól, hanem arról is, hogyan válik egy művészi szerep idővel személyes próbatétellé, és mikor jön el az a pont, amikor a saját jólét fontosabbá válik a folytatásnál.
