A gyász mindenkinél másképp zajlik, nincs rá recept, nincs rá szabály, ezt pedig Berki Mazsi is a saját bőrén tapasztalja meg azóta, hogy elveszítette férjét, Berki Krisztiánt. Az influenszer számára az elmúlt időszak nemcsak a nyilvánosság előtti helytállásról szólt, hanem egy mély, belső folyamatról is, amelyben meg kellett tanulnia együtt élni a hiánnyal és a fájdalommal. Bár a kamerák előtt sokszor látjuk őt erősnek és összeszedettnek, a lelkét érintő kérdésekben őszintén vallott arról, hogy a gyász nem egy lezárható fejezet, hanem egy állandó kísérő az életében.
Mazsi számára a megemlékezések és az ünnepi alkalmak mindig a legnehezebbek. Amikor eljönnek azok a dátumok, amelyek egykor közös boldogságot jelöltek, az üresség még fájóbbá válik. Az influenszer elmondta, hogy bár igyekszik pozitívan tekinteni a jövőbe, a múlt árnyai, a közös emlékek és a Krisztiánnal töltött évek emléke mindennapjaiban is jelen vannak. Gyakran érzi azt, hogy a külvilág elvárja tőle a gyors továbblépést, ám ő maga tudja, hogy a gyógyulás egy lassú, olykor visszaesésekkel teli út, amelyet nem lehet siettetni.
Az édesanya számára a legfőbb erőt a kislányuk adja, akiért mindennap fel kell állnia és folytatnia kell az életet. Mazsi szerint a szülői felelősség egyfajta burokként veszi körül, ami átsegíti őt a legsötétebb napokon is. A megemlékezésekkor nemcsak a férjére, hanem arra az életre is gondol, amit együtt terveztek, és amit a sors tragikus hirtelenséggel írt felül. Nem rejti véka alá, hogy vannak napok, amikor csak sírni tud, és vannak olyanok is, amikor a csendes emlékezés hoz némi megnyugvást.
Berki Mazsi kitárulkozása sokak számára vált példaértékűvé, hiszen tabuk nélkül beszél arról, milyen nehéz egyedülálló anyaként és özvegyként helytállni a média világában. Nem akar mártírnak tűnni, de nem is tagadja a nehézségeket: elismeri, hogy a gyász egy életre szóló seb, amellyel meg kell tanulni együtt élni. Az influenszer üzenete azokhoz szól, akik hasonló cipőben járnak: nem szabad szégyellni a fájdalmat, és fontos megengedni magunknak a gyengeség pillanatait is. Mazsi számára az élet most arról szól, hogy a megmaradt értékeket óvja, és a fájdalom ellenére is megtalálja azt a békét, amelyre mindenkinek szüksége van a továbblépéshez.
