Farkasházi Réka és Náray Tamás között különleges kapcsolat alakult ki az elmúlt két évtizedben. A színésznő és az író, festőművész még a Szombat esti láz forgatásán találkozott, ahol Réka versenyzőként szerepelt, Náray Tamás pedig a műsor ruháin dolgozott. Ami kezdetben egyszerű munkakapcsolatnak indult, idővel olyan szoros barátsággá vált, amelyet egyikük sem tart egyszerűen egy szokványos baráti viszonynak.
A kapcsolatuk ma már családi kötelékeket is jelent. Náray Tamás Farkasházi Réka legkisebb lányának, Tamarának a keresztapja, és a család tagjai rendszeresen tartják egymással a kapcsolatot annak ellenére is, hogy Tamás évekkel ezelőtt Spanyolországba költöztette át az életét és a munkáját. A távolság nem szakította meg a barátságot: amikor lehetőségük van rá, meglátogatják egymást, a hétköznapokban pedig hosszú videóhívásokkal tartják a kapcsolatot.
Farkasházi Réka számára azonban ennél is többet jelent ez a kötelék. A színésznő szerint a „barátság” szó önmagában kevés ahhoz, hogy pontosan leírja, ami közöttük van. Amikor együtt vannak, inkább családként működnek, és nem feltétlenül programokat keresnek, hanem egyszerűen örülnek annak, hogy egymás társaságában lehetnek. A kapcsolatuk egyik fontos alapja éppen ez a természetesség.
A megismerkedésük története ehhez képest egészen másképp indult. Réka a Szombat esti láz idején még tartott Náray Tamástól. Fiatal volt, kevés önbizalommal érkezett a műsor világába, és nagy tisztelettel tekintett a divattervezőre. Mint később felidézte, a ruhapróbáktól szinte rettegett, miközben Tamás kedves volt vele, és fantasztikus ruhákat készített számára.
Náray Tamást közben már az első időszakban megfogta Réka személyisége. A divattervező szerint a színésznő szelídsége és alázata volt az, amit először észrevett rajta. Ahogy egyre többet beszélgettek, kiderült számukra, hogy sok kérdésben hasonlóan gondolkodnak. A közös munka után sem szakadt meg a kapcsolatuk, és fokozatosan egyre közelebb kerültek egymáshoz.
A barátságuk egyik fontos fordulópontját Náray Tamás pályaváltása jelentette. Amikor életének egy nehezebb időszakával szembesült, szakember segítségét kérte, majd terapeutája tanácsára elkezdte megírni élettörténetét regényszerű formában. Réka ekkor már bizalmasa volt, támogatta őt a folyamatban, és később férjével, Sárközy Bencével is megismertette.
A történetből végül komoly szakmai együttműködés született. Sárközy Bence irányításával több mint egyéves közös munka kezdődött, amelynek eredményeként megszületett Náray Tamás Az utolsó reggel Párizsban című regénye. A szerző később is hálával beszélt erről az időszakról, hiszen a barátság nemcsak személyes támaszt jelentett számára, hanem szakmai szempontból is fontos kapcsolatokat hozott az életébe.
Réka közben szintén sokat tanult Tamástól. A színésznő szerint a barátja személyisége és gondolkodásmódja több nehéz életszakaszban is irányt mutatott neki. Különösen nagyra értékeli benne a szorgalmat, az egyenes kommunikációt, a higgadtságot és azt, hogy Tamás következetesen ragaszkodik ahhoz, amiben hisz.
Náray Tamás hasonlóan sokra tartja Rékát. Úgy látja, hogy a színésznő egyik legkülönlegesebb tulajdonsága az, hogy a legapróbb dolgoknak is őszintén tud örülni. Szerinte Réka egyszerre gyengéd és határozott, és képes úgy szeretettel fordulni a családjához, hogy közben világos határokat is tart.
Az író azt is kiemelte, hogy Réka rendkívüli erőről tesz tanúbizonyságot akkor is, amikor komoly nehézségekkel találkozik. A saját megfogalmazása szerint a színésznő olyan, mint egy főnixmadár: történjék bármi, képes újra felállni. Ez a tulajdonság különösen közel áll hozzá, és olyan értéknek tartja, amelyből ő maga is sokat tanult.

A kapcsolatuk egyik különlegessége, hogy nemcsak egymás életének fontos szereplői, hanem a családjuk is összekapcsolódott. Náray Tamás Tamara keresztapja lett, és a kislánnyal is szoros kapcsolatot ápol. A család korábban Spanyolországban is meglátogatta őt, Tamara pedig a keresztapja műtermében tölthetett időt, miközben figyelte, hogyan dolgozik.
Náray számára Tamara születése különösen emlékezetes pillanat maradt. Elmesélése szerint a kislányt az édesanyja és édesapja, valamint a szülést levezető orvos után ő látta meg elsőként. Ez számára olyan élmény volt, amely szerinte örökre megpecsételte a közöttük lévő összetartozást.
Nem véletlen, hogy a művész későbbi munkáiban is megjelent Farkasházi Réka és családja. Náray Tamás több könyvének világában is vannak olyan karakterek, amelyekhez személyes inspirációt merített. Réka hangja pedig szintén fontos szerepet kapott Náray egyes műveinek hangoskönyves feldolgozásában.
A kapcsolatuk tehát az évek során több szinten is összefonódott. Volt benne munkakapcsolat, barátság, szakmai együttműködés, családi kötődés és keresztapaság. Mindezek mellett a két ember között egy olyan érzelmi bizalom is kialakult, amelyet mindketten ritka értéknek tartanak.
Farkasházi Réka egyik legérdekesebb mondata éppen ezért hangzott el akkor, amikor arról beszélt, mitől ennyire különleges számára Náray Tamás közelsége. Nem pusztán a beszélgetéseiket és az intellektuális kapcsolatukat emelte ki, hanem az egészen apró, érzékszervi élményeket is. Elmondása szerint jólesik neki Tamás ölelése, és szereti az illatát.
Ez a mondat önmagában félreérthető lehetne, ha kiragadnánk a beszélgetésből, a teljes történet azonban egészen más képet mutat. A két ember saját meghatározása szerint nem romantikus kapcsolatban él, hanem egy rendkívül közeli, családias barátság köti össze őket. Réka éppen azért nevezte nehezen leírhatónak a kapcsolatukat, mert szerinte a hagyományos barátság fogalma nem fedi le azt, amit egymás iránt éreznek.

A fizikai közelség számukra ennek a bizalomnak a része. Egy ölelés, egy közös beszélgetés vagy akár az, hogy egyszerűen egymás mellett vannak, természetes számukra. Réka szavaiból az is kiderül, hogy a kapcsolatukban nem a látványos gesztusok a legfontosabbak, hanem azok a kis dolgok, amelyek egy valóban közeli emberi köteléket jellemeznek.
A távolság ugyanakkor komoly kihívást jelent. Náray Tamás Spanyolországban él, ezért nem tudnak minden nap személyesen találkozni. A modern technológia azonban lehetővé teszi számukra, hogy rendszeresen beszéljenek. A másfél-két órás videóhívások során a hétköznapi dolgoktól kezdve a komolyabb élethelyzetekig mindent meg tudnak osztani egymással.
Réka szerint a kapcsolatukban az is fontos, hogy mindig számíthatnak egymásra. Ha valamelyiküknek sikerül valami, együtt örülnek, ha pedig nehézség adódik, a másik támogatást nyújt. Náray Tamás úgy fogalmazott, hogy még több ezer kilométeres távolságból is képesek „fogni a másik kezét”, vagyis a fizikai távolság nem jelenti azt, hogy érzelmileg eltávolodtak volna egymástól.
A közös emlékek száma közben folyamatosan nő. Utazások, nyaralások, fellépések, könyvbemutatók és családi események kapcsolják össze őket. Ezek közül Náray számára Tamara születése az egyik legfontosabb emlék, de a mindennapi, egyszerű együttlétek is sokat jelentenek mindkettőjüknek.
A barátságuk szakmai oldala sem tűnt el. Farkasházi Réka az elmúlt években a hangoskönyvek világában is aktív lett, és Náray Tamás műveihez is kapcsolódott. 2025-ben az RTL arról számolt be, hogy Náray Szerintem című könyve nyomtatott és hangoskönyv formában is megjelent, utóbbit maga a szerző olvasta fel.
Kettejük története így húsz év alatt messze túlnőtt azon a munkakapcsolaton, amely a Szombat esti láz idején létrejött. A kezdeti tiszteletből bizalom lett, a bizalomból barátság, a barátságból pedig egy olyan családi kötelék, amely ma már a következő generációra is kiterjed.
Farkasházi Réka és Náray Tamás kapcsolata azért is figyelemre méltó, mert nem próbálják egyszerű címkékkel meghatározni. Mindketten arról beszélnek, hogy sokat kaptak egymástól, tanultak a másiktól, és olyan helyzetekben is számíthatnak egymásra, amikor a távolság miatt csak telefonon vagy videóhívásban tudnak jelen lenni.
A „furcsa lelki kapcsolat” így valójában egy nagyon erős, évtizedek alatt kialakult barátságot takar. Olyan kapcsolatot, amelyben a szakmai közös múlt, a kölcsönös bizalom, a családi kötelékek és a személyes szeretet egyszerre vannak jelen. És bár Farkasházi Réka szavai első hallásra meglepőek lehetnek, a történet egészét nézve inkább azt mutatják meg, milyen mély közelség alakulhat ki két ember között anélkül, hogy kapcsolatukat romantikus viszonynak kellene nevezni.
Húsz évvel az első találkozásuk után már nem az a kérdés, hogyan lettek barátok, hanem inkább az, hogyan maradhattak ennyire közel egymáshoz ennyi időn keresztül. A válasz a nyilatkozataik alapján egyszerű: kölcsönösen elfogadják és támogatják egymást, örülnek a másik sikereinek, jelen vannak a nehéz pillanatokban, és idővel a családjuk is egymás életének részévé vált.
Ezért amikor Réka arról beszél, hogy jólesik neki Náray Tamás ölelése, vagy hogy imádja az illatát, a mondat mögött nem egy új románc története rajzolódik ki. Sokkal inkább egy ritka emberi közelségé, amelyet két évtized közös élménye, bizalma és szeretete formált olyanná, amilyen ma.