Fodor Zsóka életében édesanyja nem csupán a család egyik fontos tagja volt. A színésznő saját elmondása szerint ötven éven keresztül szinte elválaszthatatlanok voltak: az édesanyja egyszerre volt számára anya, barátnő és olyan társ, akivel az élet legfontosabb pillanatait is megoszthatta. Rózsa, akit Zsóka gyakran csak anyukájaként emlegetett, 2009 januárjában hunyt el, nem sokkal azután, hogy betöltötte századik életévét.
A veszteség különösen fájdalmas volt Fodor Zsókának, hiszen bár édesanyja nagyon idős volt, a közöttük lévő kötelék rendkívül erős maradt. A színésznő a halála után arról beszélt, hogy egyszerre érzett mély fájdalmat és megkönnyebbülést amiatt, hogy édesanyja már nem szenved. Azt is megfogalmazta, hogy az ember – bármilyen idős is legyen – akkor érzi igazán, mit jelent felnőttnek lenni, amikor már nincs senki, akinek a gyereke lehet.
Ez a mondat sokat elárul arról, milyen helyet foglalt el Rózsa a színésznő életében. Fodor Zsóka későbbi visszaemlékezései alapján nem egy egyszerű, konfliktusmentes anya-lánya kapcsolatról volt szó. Gyermekkorában komoly nehézségeket kellett átélniük. Szülei elváltak, és egy időre Zsóka édesapjához került, miközben bátyja az édesanyjával maradt. Édesanyja akkoriban beteg volt, ezért nem tudott úgy gondoskodni róla, ahogy szeretett volna.
A nehéz kezdetek ellenére később rendkívül szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Fodor Zsóka több alkalommal is úgy beszélt arról, hogy ötven éven át együtt éltek. Nemcsak ápolta édesanyját, hanem a mindennapokban is mellette volt. Egy későbbi interjúban úgy fogalmazott, hogy az anyja egyszerre volt a barátnője, az édesanyja és bizonyos értelemben a gyermeke is.
Az idős asszony hosszú élete ellenére az utolsó évei már nem voltak könnyűek. Fodor Zsóka később felidézte, hogy édesanyja az utolsó másfél évben kórházban volt, és egyre inkább úgy érezte, hogy elfáradt. A színésznő szerint édesanyja többször kérte tőle, hogy beszéljen Istennel, és kérje meg, hogy ne kelljen tovább szenvednie. Ezért amikor bekövetkezett a halál, Zsóka számára a fájdalom mellett az is fontos volt, hogy az édesanyja végre megszabadult a hosszú betegeskedéstől.
A gyász első időszakában Fodor Zsóka nem próbálta úgy tenni, mintha minden rendben lenne. A temetés körüli teendőket maga intézte, miközben igyekezett összerendezni magában az évtizedeken át közösen megélt emlékeket. Akkor azt is kérte a közönségtől, hogy értsék meg, ha egy ideig nem tud a megszokott módon mosolyogni, beszélgetni vagy hosszasan autogramot adni. A veszteség után egyszerűen nem volt olyan lelkiállapotban, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint korábban.
Az édesanyja halála ráadásul szakmai fordulóponttal is egybeesett. Fodor Zsóka később elmondta, hogy amikor anyukája 101 éves korában meghalt, ő már hosszú ideje nemcsak lányaként, hanem ápolójaként és társaként is jelen volt mellette. Ekkor úgy érezte, eljött az ideje annak, hogy könnyebb, másfajta életet kezdjen. Utazni szeretett volna, és többet akart színházban játszani.
Ezért hagyta ott annak idején a Barátok köztöt is. A sorozat producere, Kalamár Tamás egy éven keresztül próbálta maradásra bírni, Fodor Zsóka azonban hajthatatlan maradt. Nem egyszerűen a sorozatból akart kilépni: az édesanyja elvesztése után egy teljesen más életszakasz kezdődött számára. Szeretett volna utazni, új élményeket szerezni és több időt tölteni a színházzal.
Az édesanyja emléke közben nem tűnt el az életéből. Éppen ellenkezőleg. Fodor Zsóka későbbi nyilatkozataiban rendszeresen visszatért hozzá. 2023-ban például arról beszélt, hogy édesanyja több mint száz évig élt, és hogy a hosszú élethez talán ő is örökölt bizonyos adottságokat. Azt is elmondta, hogy anyukája rendkívül szellemes és okos asszony volt.
A kapcsolatuk szakmai szempontból is sokat jelentett neki. Fodor Zsóka korábban arról beszélt, hogy amikor Szegeden dolgozott, édesanyja fontos szerepet játszott abban, hogy ott maradjon. Úgy gondolta, hogy a lánya a vidéki városban különlegesebb helyet foglalhat el, míg Budapesten csak egy lenne a sok színésznő közül. Amikor Zsóka végül mégis a fővárosba költözött, rövid időn belül bebizonyosodott, hogy képes ott is sikeres karriert építeni. Később a Barátok közt Magdi anyusaként az egész ország megismerte.
A színésznő azt is elárulta, hogy édesanyja különösen büszke volt rá. A Barátok közt sikere pedig nemcsak szakmai elismerést hozott Fodor Zsókának, hanem az édesanyja utolsó éveit is szebbé tette. Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy mindazt, ami jó dolog történt vele az életben, részben ennek a sorozatnak köszönheti, és az édesanyja utolsó boldog éveihez is hozzájárult a sikere.
A gyász feldolgozásának egyik fontos része számára ezért az emlékek megőrzése lehetett. Nem felejtette el azokat a történeteket, amelyek az édesanyjához kötötték, hanem későbbi interjúkban újra és újra felidézte őket. Ezek között vannak fájdalmas gyerekkori emlékek, de olyan humoros történetek is, amelyekből egy rendkívül erős személyiség képe rajzolódik ki.
Fodor Zsóka később sem vonult vissza a munkától. Éppen ellenkezőleg: a színpad és a közönség egyfajta kapaszkodót jelentett számára. 2023-ban azt mondta, hogy ha teljesen abbahagyná a színészkedést, az nagyon rosszat tenne neki. Úgy gondolja, hogy az embernek szüksége van célokra és arra, hogy legyen miért felkelnie reggel.
Ez a hozzáállás az édesanyja halála utáni években is meghatározóvá vált. Az utazások, a színházi munkák, a televíziós szereplések és a baráti kapcsolatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy ne kizárólag a veszteség határozza meg a mindennapjait. 2024-ben ismét képernyőre került A szomszéd tehene című sorozatban, miközben továbbra is vállalt színházi szerepeket.
Az elmúlt években az édesanyja emléke azért is vált újra és újra aktuálissá, mert Fodor Zsóka maga is egyre többet beszél az öregedésről és az elmúlásról. Nem titkolja, hogy időnként eszébe jut a halál, különösen azért, mert több pályatársát is elveszítette. Ugyanakkor nem akarja feladni az aktivitást, és továbbra is vannak tervei.
A színésznő 2026-ban is aktív maradt. Friss beszámolók szerint továbbra is dolgozik, vidéki színházakba is utazik, és saját bevallása szerint a szakmája élteti. Az édesanyjától örökölt hosszú élet és a saját életigenlése egyaránt fontos része annak, ahogyan önmagára tekint.
Rózsa halála tehát nem olyan veszteség volt, amelyet Fodor Zsóka egyszerűen maga mögött hagyott. Inkább megtanult együtt élni a hiánnyal. A színésznő számára az édesanyja emléke a közös évtizedekben, a történetekben, a döntéseiben és abban a szemléletben maradt jelen, amely szerint mindig érdemes továbbmenni.
Talán éppen ezért nem a felejtés jelentette számára a gyász lezárását. Sokkal inkább az, hogy továbbra is beszélhetett az édesanyjáról, felidézhette a közös életüket, és közben új célokat keresett magának. A veszteség fájdalmát nem lehet egyszerűen eltüntetni, de az emlékek idővel a fájdalom mellett az élet fontos részévé is válhatnak.
Fodor Zsóka története így nem pusztán egy százéves édesanya elvesztéséről szól. Egy rendkívül szoros anya-lánya kapcsolat végét is jelenti, amely fél évszázadon át meghatározta a színésznő életét. A gyász után azonban nem állt meg: dolgozni kezdett, utazott, új szerepeket vállalt, és továbbra is kereste azokat a dolgokat, amelyek örömet adnak neki. Az édesanyja pedig máig ott van a történeteiben – azokban az emlékekben, amelyeket Fodor Zsóka nem akar és valószínűleg nem is tud elfelejteni.
