Stohl András őszintén beszélt élete egyik legnehezebb időszakáról, és arról, milyen mélyen érintette a házassága vége. A népszerű színész és műsorvezető sokáig a nyilvánosság előtt is igyekezett megőrizni a magánélete határait, most azonban egy beszélgetésben arról is vallott, hogyan próbálta feldolgozni a veszteséget, és miért fordult szakemberhez. Szavai szerint egy hosszú kapcsolat lezárása nem egyszerűen egy döntés, amelyet az ember meghoz, majd másnap továbblép. Sokkal inkább egy lelki folyamat, amelynek megvannak a maga nehéz szakaszai.
A színész és felesége, Kócsi Vica 2025 nyarán jelentették be, hogy külön utakon folytatják. A döntésükről közösen kommunikáltak, és hangsúlyozták, hogy a párkapcsolatuk vége nem jelenti a családi kötelékek megszakadását. Akkor azt is kérték, hogy a nyilvánosság tartsa tiszteletben a magánéletüket, és ne várjon tőlük folyamatos magyarázatokat a történtekről. A bejelentésükből egyértelművé vált, hogy nem hirtelen elhatározásról volt szó: hosszú idő kellett ahhoz, hogy eljussanak a különválásig.
Stohl később arról beszélt, hogy a házassága lezárása sokkal jobban megviselte, mint amire előzetesen számított. Bár az életében korábban is voltak hosszú kapcsolatok és komoly érzelmi fordulatok, ezt a veszteséget különösen nehéznek élte meg. Nem csupán egy társ hiányával kellett szembenéznie, hanem egy közösen felépített életszakasz végével is. Egy házasság felbomlásakor ugyanis nemcsak a mindennapi rutin változik meg: átalakul a jövőről alkotott kép, a családi élet rendje, és az is, ahogyan az ember saját magára tekint.
A színész vallomásának egyik legfontosabb része az volt, hogy a válás utáni időszakot a gyászhoz hasonlította. Egy pszichológus barátja segített neki megérteni, hogy egy jelentős kapcsolat elvesztése ugyanúgy komoly lelki megterhelést jelenthet, mint más, visszafordíthatatlan veszteségek. A szakember támogatásával kezdte felismerni, hogy nem kell azonnal túl lennie mindenen, és nem érdemes úgy tennie, mintha semmi sem történt volna.
A Kösz, jó(l) vagyok! című podcastben Stohl azt is elárulta, hogy a korábbi házasságai sem voltak rövid életűek: tizenkét, tizenkét, illetve tíz évig tartó kapcsolatok után kellett újra szembenéznie a különválás nehézségeivel. A mostani válás azonban saját bevallása szerint egészen másképp érintette. „Ez egy nagy válság volt” – fogalmazott, és a helyzetet egy piros laphoz hasonlította, amely megállásra kényszerítette.
Az életkora is fontos szerepet játszott abban, ahogyan a történtekre tekintett. Ötvenkilenc évesen, a hatvanadik születésnapjához közeledve olyan kérdések foglalkoztatták, amelyekkel korábban talán nem kellett ilyen erősen szembenéznie. Vajon lehet-e még újrakezdeni? Lehet-e ismét felépíteni egy közös életet valakivel? És hogyan lehet úgy továbblépni, hogy közben az ember ne tagadja meg a múltját, a korábbi döntéseit és azokat az éveket, amelyek fontosak voltak számára?
Ezek nem könnyű kérdések, különösen akkor, ha valaki hosszú időn keresztül egy család részeként határozta meg a mindennapjait. Stohl számára a válás nemcsak a házasság végét jelentette, hanem egy megszokott életforma átalakulását is. A színésznek a munkája mellett a saját érzéseivel is foglalkoznia kellett, miközben a külvilág továbbra is figyelemmel kísérte a magánéletét.
A pszichológus barátja abban segített neki, hogy más szemszögből nézzen a veszteségre. A gyász ugyanis nem kizárólag akkor jelenik meg, amikor valaki meghal. Egy fontos kapcsolat lezárása után is hiányozhat a másik ember, a közös otthon, a megszokott beszélgetések és az a jövőkép, amelyet a felek korábban együtt képzeltek el. Attól, hogy a különválás közös döntés, az érzelmi következményei még nem feltétlenül lesznek könnyebbek.
Stohl arról is beszélt, hogy rendszeresen járt terápiára. Nem próbálta elrejteni, hogy segítségre volt szüksége, és azt sem állította, hogy a fájdalom egyik napról a másikra megszűnt. A mostani vallomásában ugyanakkor már arról számolt be, hogy úgy érzi, a folyamat végéhez közeledik. A szakemberrel folytatott munka és az önmagával való őszinte szembenézés segített neki abban, hogy lassan rendezze a gondolatait, és újra megtalálja a saját kapaszkodóit.
Fontos azonban, hogy a terápiáról szóló vallomás nem azt jelenti, hogy Stohl minden korábbi érzését maga mögött hagyta, vagy hogy a múlt többé nem számít. Inkább arról árulkodik, hogy megpróbálta megérteni, mi történt vele, és hogyan tudja a történtek után folytatni az életét. A lelki feldolgozás nem verseny, amelyben minél hamarabb célba kell érni. Az, hogy valaki segítséget kér, nem a gyengeség jele, hanem annak felismerése, hogy bizonyos helyzeteket nem feltétlenül kell egyedül végigcsinálnia.
A válás bejelentésekor Stohl és Vica külön hangsúlyozta, hogy a párkapcsolatuk lezárása nem törli el a köztük lévő családi kötelékeket. Közös gyermekük, Bella miatt továbbra is összeköti őket egy fontos felelősség, és korábbi nyilatkozatukban azt is jelezték, hogy családként szeretnének együttműködni. A magánéletük részleteiről ugyanakkor nem kívántak minden kérdésre választ adni, ezért a kapcsolatuk végéhez vezető személyes okokról nem lehet biztos állításokat tenni.
A színész őszintesége azért is figyelemre méltó, mert a közönség gyakran csak a szerepeit, a televíziós szerepléseit és a nyilvánosság előtt mutatott oldalát látja. A személyes vallomás azonban arra emlékeztet, hogy a legismertebb embereknek is meg kell küzdeniük a bizonytalansággal, a veszteséggel és az újrakezdés nehézségeivel. A színpadon vagy a képernyőn magabiztosan jelen lévő ember a saját életében ugyanúgy keresheti a válaszokat, mint bárki más.
Stohl András történetének talán éppen ez a legfontosabb tanulsága: egy hosszú kapcsolat lezárása után nem feltétlenül az a legnehezebb, hogy az ember egyedül marad, hanem az, hogy újra meg kell találnia önmagát egy megváltozott élethelyzetben. A színész most úgy érzi, hogy a terápiának és a tudatos lelki munkának köszönhetően közelebb került ehhez a ponthoz. Hogy milyen lesz számára a következő fejezet, azt még nem lehet tudni, de a saját szavaiból úgy tűnik, már nem kizárólag a veszteséget látja maga előtt, hanem annak lehetőségét is, hogy egyszer új alapokra helyezze az életét.
