Ez a régi szék, amely annyi évet túlélt, készen állt arra, hogy a szeméttelepre kerüljön. De valami bennem nem engedte elengedni. Nem csupán egy bútordarab volt… a családom történetének része volt. Emlékeztem a nagypapám által olvasott könyvekre, az anyám csendes estéire, és arra, hogyan aludtam el rajta kislányként, miközben meséket hallgattam. Így hát úgy döntöttem, megmentem.
Először levettem róla a régi, kopott anyagot, lecsiszoltam a sérült fát 🪵, majd egy réteg meleg lakkot kentem rá, ami életre keltette a gyönyörű barna árnyalatát.
Fokozatosan visszakapta az életét.
