A magyar közönség szívébe sokszor belopta magát Kálloy Molnár Péter, akinek három hónappal ezelőtti halála mély gyászt hagyott családjában és rajongóiban egyaránt. A 55 éves színész decemberben hunyt el súlyos betegség következtében, és azóta özvegye, Lestár Ágnes – aki ma két gyermekével próbálja együtt vinni tovább az életet – nyíltan beszélt arról, hogyan küzd meg a fájdalommal és a hiánnyal, amelyet a férfi elvesztése okozott.
Ágnes a Tények Plusz kamerái előtt mesélt arról, hogy még mindig nem könnyű számára elengedni azt a szilárd jelenlétet, amelyet Péter jelentett az életükben. A család minden este imádkozik érte, és még ma is sokszor jó éjszakát kívánnak neki, mintha még mindig közöttük lenne – ez a rituálé részévé vált a gyász lassú feldolgozásának.
A kétgyermekes édesanya bevallotta, hogy míg ő még nem álmodott férjével a halála óta, a gyerekek már többször is látták őt álmukban, és ezek az álmok békét és boldogságot sugallnak számukra. Ugyanakkor Ágnes saját módját is megtalálta annak, hogy kapcsolatban maradjon a szerettével: nemrégiben szellemidézésen vett részt – egy olyan szeánszon, ahol azt remélte, hogy Péter szellemével találkozhat és üzenetet kaphat tőle.
Lestár Ágnes részletesen beszámolt arról, hogy milyen élmény volt számára a hétköznapi értelemben vett szeánsz: azt mondta, hogy ha az ember hittel megy és tiszta szívvel várja a kapcsolatot, akkor „működik is”. A szellemidézés során szerinte válaszokat kaptak a feltett kérdésekre, és a tábla segítségével olyan jeleket is tapasztaltak, amelyeket ő Péter üzeneteként értelmezett.
A szeánsz egy különösen megható pillanatában Ágnes úgy emlékszik vissza, hogy Péter üzenetei fokozatosan rajzolódtak ki: a táblán többször is az „nagyon hiányzol és nagyon szeretlek” sorok jelentek meg, mintha maga a szellem írta volna őket. Egy említett jelenetben a jel olyan gyorsan mozgott le a táblán, hogy alig tudták követni a szemükkel – ezt a család tagjai mély érzelmi élményként élték meg.
Ágnes szerint ezek az élmények segítették abban, hogy ne érezze teljesen egyedül magát a gyász útján, és abban is megerősítést talált, hogy Péter már egy olyan helyen van, ahol nem érez fájdalmat. Ugyanakkor hangsúlyozta: a szeretet, amelyet éreztek egymás iránt, a halálon túl is tovább él, és ez a gondolat ad erőt neki a mindennapokban.
