– Nézd, mozognak, élnek! – sikította.
A barátommal csak egy kicsit szerettünk volna pihenni. Egy csendes estét meglepetések és felhajtás nélkül, távol a mindennapi nyüzsgéstől. Egy kis, jól ismert éttermet választottunk a belvárosban – visszafogott fények, nyugodt zene, egészséges ételek… a tökéletes hely a kikapcsolódásra.
Avokádós, quinoás és salátás salátát rendelt. Finomnak tűnt – élénk, friss, igazán „egészséges”. Éppen a „zöld” ízlésével próbáltam kísérteni, amikor hirtelen megdermedt, felemelt villával.
– Nézd… – suttogta, és diszkréten a tányérra mutatott.
Első pillantásra semmi különös. Apró fekete pöttyök a leveleken. Chia mag? Talán. Mostanában mindenhová teszik őket. De valami nem stimmelt.
Közelebb hozta a tányért. Előrehajoltam – és akkor… azok a pontok… elkezdtek mozogni.
Felhívtuk a személyzetet, de amit később megtudtunk, az nagyon megdöbbentett minket.
Mielőtt bármit is megennél, légy óvatos.
Kicsi, szinte átlátszó, középen fekete pöttyös csomók mozogtak lassan a levelek mentén.
Nem hittünk a szemünknek. Összeszorult a gyomrom. Közvetlenül előttünk… élő rovarpeték voltak.
A teremben uralkodó csendet elfojtott kiáltás törte meg. A pincérek azonnal odaszaladtak, láthatóan zavartan, és összefüggéstelen magyarázatokat hablatyoltak.
Nem kockáztattunk. Hívtunk mentőt.
Kórházba vittek minket. Vizsgálatok, megelőző kezelés, ágynyugalom. Hála Istennek, semmi vészes, de a stressz szavakkal leírhatatlan.
Nem tudtuk, hogy lenyelt-e valamit. Azt sem tudtuk, milyen rovarról van szó.
Az étterem „véletlen szennyeződésről” kezdett beszélni, és belső vizsgálatot ígért. De az ilyen dolgokat nem lehet bocsánatkéréssel eltussolni.
Azóta az este óta egy egyszerű tányér saláta is szorongással tölt el minket. És a chia magvak? A látványuk egyszerűen elveszi az étvágyunkat.
Ami egy meleg és kellemes estének kellett volna lennie, egy olyan élménnyé változott, amelyet soha nem fogunk elfelejteni.
Néha a legapróbb részletekben is ott rejlik a borzalom…
