A 79 éves nagymama minden reggel a szemetesben turkált, az emberek azt hitték, élelmet keres, de a valóság sokkal rosszabb volt.
Az idős asszony az első emeleten lakott, egy bepárásodott ablakú lakásban, amelynek ablakpárkányán kidőlt fikuszfák álltak. Senki sem tudta igazán, ki ő. A szomszédok egy dolgot tudtak: minden nap, pontosan reggel hatkor, kiment a szemeteskukákhoz egy nagy, kifakult zsákkal. És ásni kezdett. Sokáig. Mintha valami fontosat keresne.
– Megint elment…
– Talán ételt keres? Vagy üvegeket?
– Nem, ő csak őrült.
– Vagy egy boszorkány. Olyan a szeme, mint egy bagolyé – vitatkoztak a helyiek.

Egy kilencéves kislány lakott ugyanabban a házban. Gyakran látta a nagymamáját az ablakból, és nem értette, miért csinálja ezt minden nap. Egy nap a kíváncsiság győzedelmeskedett a félelmen. Amikor az anyja dolgozni ment, lement az udvarra, és közelebb jött.
– Nagymama… elvesztettél valamit?
Úgy tűnt, nem hallja. Kezei tovább turkáltak a szemétben – a papírdarabokban, a piszkos rongyokban. Aztán abbahagyták. A kislány azt várta, hogy csak élelmet keres, de amikor megtudta az igazságot, rémülten megdermedt…
A lány durvaságra számított, de a nagymamája hirtelen suttogta:
– Láttál itt babát?
A lány megdöbbent.

– Kiket?
– A fiú… nagyon kicsi… takaróba volt csavarva. Elvesztettem. Valahol itt van.
Ezekkel a szavakkal ismét a szemét fölé hajolt, és turkálni kezdett a régi zsákok között, már nem figyelve a lányra.
A lány rémülten rohant haza. Este pedig mindent elmesélt anyjának. Elsápadt, és csak suttogta:
– Ne zaklasd tovább, hallod? Ne gyere a közelébe.
Egy héttel később az idős asszony meghalt – közvetlenül a kukák mellett. Szélütést kapott. A mentő gyorsan, de későn érkezett. A táskát, amitől soha nem vált meg, a portások elvitték. Pár nappal később pedig az emberek suttogni kezdtek a bejárat melletti padon:
– Hallottad, mit tudtak meg róla?
– Kiről?

– Erről a nagymamáról. Tizenöt éves korában titokban szült. Otthon. Az apja kétszer annyi idős volt nála, állítólag szomszéd. Mindent eltitkolt. Megszülte – és azonnal kidobta a gyereket. A kukába. Az anyja ezután megverte és kirúgta.
– Istenem…
– Azóta teljesen megőrült az elméje. Vagy elmegyógyintézetben volt, vagy otthon. Aztán teljesen visszahúzódott. És minden nap a kukához ment. Hogy megkeresse. A gyerekét.