Östör Alexandra képzőművész és illusztrátor, valamint a neves színészlegenda, Oszter Sándor lánya, az elmúlt hetekben olyan lépéssel került a hazai kulturális és közéleti hírek középpontjába, amely nemcsak a családi örökséghez való viszony miatt érdekes, hanem azért is, mert édesapja egykori akarata ellenére valósította meg jövőképét a legendás diósjenői birtokon. A birtok története, átalakítása és jelenlegi funkciója mostanra a művészet, a közösség és a turizmus egyfajta közös terévé vált, miközben magában hordozza a családi emlékezet és a modern kulturális gondolkodás sajátos fúzióját.
A Diósjenőn, a Börzsöny lábánál fekvő két és fél hektáros vadászkastély és a hozzátartozó épületek mindig is Oszter Sándor életének egyik meghatározó helyszínét jelentették. A színész egykor itt fogadta barátait, művésztársait, vadásztársait és üzletembereket, ám soha nem engedte, hogy idegenek vagy látogatók szabadon járkáljanak a birtok területén, amely az ő privát menedékének számított. Az évek során a családban többször felmerült a birtok jövője, de Oszter Sándor egész életében ellenezte, hogy a helynek más funkciója legyen.
Miután Oszter Sándor 2021 októberében elhunyt, Alexandra – aki már fiatalabb korában is más terveket dédelgetett a területtel kapcsolatban – gyorsan hozzáfogott a birtok átalakításához, annak ellenére, hogy édesapja életében soha nem fogadta volna el ezeket az elképzeléseket. Alexandra elmondta, hogy mindig is úgy gondolta: egy ekkora térnek valamilyen funkcióval kellene rendelkeznie, amely nem csupán egy magánbirtok, hanem közösségi tér is lehet, ahol az emberek találkozhatnak, alkothatnak és értékeket hozhatnak létre közösen.
A művész elárulta, hogy ő maga Nógrád megyei lakosként költözött fel ide, ahol nemcsak él, hanem folyamatosan dolgozik is a birtokon, együtt fia és párja társaságában. A birtokon jelenleg is folyamatos fejlesztések zajlanak: az egykori istálló épület tetején lévő elhagyatott padlást átalakították és beépítették, amelyből több szoba és egy közösségi tér lett. Ez a rész ma már olyan kreatív tevékenységek helyszínéül szolgál, ahol akár művészeti foglalkozásokat is tartanak, például gyerekeknek szóló képzőművészeti oktatást vagy felnőtteknek élményfestést, ahol a résztvevők saját alkotásokat készíthetnek.
A színésznő azt is elmondta, hogy korábban soha nem volt lehetősége javaslatokat tenni vagy érdemi véleményt nyilvánítani arról, hogy mit kellene kezdeni ezzel a hatalmas birtokkal, mert édesapja ragaszkodott ahhoz, hogy a terület privát és zárt maradjon, amelyekben ő maga döntött. Alexandra erre reflektálva azt mondta: „Édesapámnak semmilyen más szerepe nem volt, mint hogy itt találkoztak a művészek és az üzletemberek… de erről hallani sem akart, hogy idegen emberek mászkáljanak itt.” Ez az ellentét tehát nem csupán egy vagyonkezelési kérdés, hanem életfilozófiai különbség is volt apa és lánya között.
A birtok átalakítása tehát több mint egy ingatlanfejlesztés: egyben Alexandra személyes túlélési és gyászolási stratégiája is volt, mivel édesapja elvesztését követően nem akarta a helyet magába zárni, hanem egy olyan térként képzelte el, amely kulturális központként működik, és a művészet, az élmények és a közösség számára nyújt lehetőséget. Ennek része az is, hogy az egykori lovagteremből műterem lett, ahol a művész maga is alkot, és ahol különféle közösségi művészeti programokat szervez.
A hosszú távú tervek között Alexandra említette egy emlékhely létrehozását is Oszter Sándor tiszteletére, ahol a színész legismertebb szerepei és életének fontos momentumai is megjelennek. Ennek része lehet egy minifesztivál, egy Oszter Sándor-múzeum vagy akár egy Rózsa Sándor-sarok, amely vonzza a klasszikus filmek és színház iránt érdeklődő közönséget is.
A diósjenői birtok tehát ma már nem csupán egykor legendás művészi otthon, hanem egy funkcionális, közösségi és kulturális tér, ahol nemcsak a múlt emlékei élnek tovább, hanem a jelen kreatív energiái is kibontakozhatnak – mindezt egy olyan nő irányítása alatt, aki bátran szembement édesapja életében megfogalmazott ellenérzéseivel, és új utat épített a családi örökség számára.
