Január 14-én betöltötte a nyolcvanat Nagy Feró, a Beatrice és az Ős-Bikini legendás frontembere, akit a magyar rockzene több generáció tiszteletre méltó, szókimondó alakjaként ismer. A Kossuth-díjas zenész saját bevallása szerint nem tart klasszikus értelemben vett születésnapi bulit, hiszen szerinte „hatvan fölött már nincs miért ünnepelni”, ugyanakkor most mégis megállt egy pillanatra, és felidézte életének három legvagányabb húzását, amelyek ma is meghatározzák legendaszámba menő pályafutását.
Feró a Blikknek elmondta, hogy számára a születésnap inkább a hálaadásról szól, mint a nagy durranásokról. Hálát ad azért, hogy még mindig itt lehet a családja, a barátai és a közönsége körében, amely generációk óta ünnepli zenei örökségét. A családi együttlét mellett másnap baráti találkozót is tartanak, de a háttérben nem tűnik fel semmi különösebb csinnadratta — számára az, hogy nyolc évtizednyi rock’n’rollt megért, önmagában ünnep.
Az interjúban Feró három emlékezetes történetet is felelevenített, amelyek nemcsak a rockzenei pályafutását, hanem lázadó szellemét is jól jellemzik. Az egyik legvagányabb húzásának azt tartja, amikor egy koncert előtt azt mondta, hogy „ideiglenesen mehet az ihaj-csuhaj”, amit a közönség a szovjet hadsereg ideiglenes távozásaként értelmezett — ez akkora balhét okozott, hogy másnap kihallgatásra vitték a rendőrök.
Másik emlékezetes mozzanat, amikor megírta a Nyolc óra munka című dalt — eredetileg nem is a Beatrice számára, hanem más célra született, de végül mégis a zenekar egyik legnagyobb slágerévé vált, amely a hazai rockzene történetében is mérföldkőnek számít.
Végül Feró azt is felidézte, hogy 1981-ben, amikor szinte az egész zenészvilág elhatárolódott a Beatricétől a hivatalos zenei vezetés nyomására, mégis kitartottak saját hangjuk mellett. Ez a lázadás – szerinte – több mint egy egyszerű zenei sztori: a magyar rock történetének egyik kulcsfontosságú pillanata maradt.
Nyolcvanévesen Nagy Feró ma is aktív figura a zenei életben, és bár nem hajtja a nagy bulit a születésnapján, a családja és a közönsége körében eltöltött idő, valamint a pályafutása legnagyobb pillanatainak felidézése még mindig igazi ünnep.
