Máté Péter neve a magyar könnyűzene történetének egyik legnagyobb legendájaként él ma is, hiszen dalaival generációk voksoltak, és még évtizedekkel halála után is dúdolják azokat – köztük az „Elmegyek”-et, amelyről a rajongók és zenetörténészek közül sokan azt gondolják, mintha maga a művész előre látta volna a sorsát. A Blikk cikke szerint az énekes nem sokkal a korai eltávozása előtt olyan életmódot folytatott és olyan tempót diktált a karrierjében, amelyről később úgy tűnt, mintha a saját maga búcsújáról beszélt volna a legismertebb szerzeményében. A „Elmegyek” dallama és szövege azóta is összekapcsolódik a tragikus távozásával, mintha a dal már a halála előérzetét hordozná magában.
Máté Péter 1947. február 4-én született, és már fiatal korától egyértelmű tehetséget mutatott a zenében. Hatévesen kezdett zongorázni, és később saját zenekarokat alapított, miközben egyre több helyen lépett fel. A tehetségét nem csak itthon ismerték el: Szocsiban egy zenei fesztiválon különdíjat kapott, ám menet közben a zenész életmódja egyre inkább embert próbálóvá vált. A mindennapi fellépések, az éjszakázások, a folyamatos utazások és a kimerítő tempó mellett napi tíz kávé, két doboz cigaretta és alkohol is része volt a mindennapjainak, még akkor is, amikor az orvosok már figyelmeztették arra, hogy lassítania kellene, mert a szervezete nem bírja a terhelést.
1984 szeptember 8-án Mindszenten tartott utolsó koncertje után Máté Péter meghajolt a közönség előtt, és elköszönt – akkor még senki sem tudta, hogy valóban ez lesz az utolsó fellépése. Másnap hajnalban szívrohamot kapott és életét vesztette, mindössze 37 évesen. Halála nemcsak a közönséget, hanem a zenei szakmát is mélyen megrázta, és azóta is sokan emlékeznek rá úgy, mintha a „Elmegyek” című dal már nemcsak egy búcsúdal, hanem egyfajta jóslat is lett volna a saját sorsára nézve.
A legenda szerint az énekes még tudott arról, hogy egészségi állapota nem a legjobb, és ennek ellenére sem lassított, folytatta a turnékat és a koncerteket. Barátai és kollégái szerint mindenki tudott arról, hogy beteg, de senki sem gondolta, hogy ilyen hamar elveszítik őt. Ez a tudatosság, vagy legalábbis a rossz érzések ellenére vállalt élet a dal szövegével és hangulatával együtt máig arra készteti a rajongókat, hogy úgy érezzék: Máté Péter a saját végzetéről énekelt akkor, amikor az „Elmegyek”-et írta és előadta.
Az „Elmegyek” azóta nemcsak egy egyszerű sláger; a magyar zenei emlékezet egyik legszemélyesebb és legérzelmesebb darabja maradt, amely az elmúlás, a búcsú és az útra kelés témáit hordozza magában – olyan témákat, amelyek valóban kapcsolatba hozhatók az énekes rövid, de rendkívül intenzív életével.
