Hajmásy Péter, aki Nádai Anikó vőlegénye, az elmúlt hónapokban egy olyan nehéz fizikai és lelki próbatételen ment keresztül, amelyről most őszintén és megrendítő részletekben beszélt a sajtónak a nyitott szívműtéte utáni felépülésről. A több mint három hónappal ezelőtt végrehajtott komoly szívműtétje után négy hetet töltött a kórházban, és most úgy érzi, hogy lassan, de biztosan tér vissza az életébe a mindennapok ritmusa, miközben továbbra is erős támogatásra és türelemre van szüksége.
A felépülés pedig messze nem volt azonnali megkönnyebbülés számára: amikor hazatért, Péter elmondása szerint „őszintén nem érezte azt, hogy könnyebb lenne” — a kezdeti napokat erős bizonytalanság és szorongás jellemezte, és csak fokozatosan kezdett elmúlni a félelem, hogy egyedül maradjon az otthonában, amely eleinte nem jelentette számára a teljes biztonság érzetét. „Nagyon jó kezekben voltam a kórházban… de nem mertem egyedül maradni” — fogalmazott meg a korai napokról.
A rehabilitáció folyamata természetesen nem csak lelkileg volt megterhelő, hanem komoly fizikai tünetekkel is járt: a műtét után szédülés, valamint erős hát- és mellkasi görcsök kísérték, ami még inkább megrémítette Pétert. Az orvosa azonban megnyugtatta, hogy ezek a jelenségek a beavatkozás után normálisak, és mára ezek a kellemetlenségek már enyhültek, sőt az is hatalmas lépés, hogy már autót is vezethet, amit korábban szigorúan nem engedtek neki.
Ugyanakkor vannak korlátozások: habár a vezetés újra megy, a kisfiát még mindig nem emelheti fel, ami számára nehéz kihívást jelent, hiszen apaként szeretne teljes értékű támasz lenni. Ezzel együtt is azonban egyre több mindent vállal újra a mindennapokban, és elmondása szerint a családja támogatása felbecsülhetetlen volt — különösen Nádai Anikó szerepe, aki miközben róla gondoskodott, vezetett mindent a háztartásban és a munkákban, hogy Péter a felépülésére tudjon koncentrálni.
Az orvosi vélemény szerint a teljes felépülés akár egy évig is eltarthat, és Péter is így tekint a jövőre: kontrollra rendszeresen jár, vérvételre heti szinten, és most már bizakodva néz az elkövetkező hónapokra. Bár a műtétje komoly fordulópont volt az életében, és még mindig vannak fizikai korlátai, Péter azt mondja, „most már megmaradok”, és hálás mindazoknak, akik mellette álltak az út során — különösen a családjának és az egészségügyi dolgozóknak, akik segítették őt a nehéz időszak átvészelésében.
