Gábor Zsazsa nevét ma már sokan nem pusztán egy filmszínésznőként ismerik, hanem a reflektorfénybe lépés egyik első és talán legszemléletesebb példájaként – valójában azt is mondhatnánk, hogy az önérvényesítés zsenijeként írta be magát a popkultúra történetébe. A Pepita Magazin kritikája szerint Zsazsa már jóval a modern celebség virágkora előtt vált ismertté és ünnepeltté, ám nem a filmes teljesítménye miatt, hanem mert úgy tudta megélni és kommunikálni önmagát, hogy az egész világ számára vonzó, izgalmas és figyelemre méltó legyen.
A cikk rámutat: Zsazsa külseje, magatartása és a saját maga köré épített persona legalább olyan fontos volt, mint bármelyik filmszerepe. A szépsége nem egyszerű adottság volt – mintha egy kozmetikai reklám élő modellje lett volna, ahol a haj, a smink és a ruhák mind az ő ikonikus megjelenését erősítették. Bár viselkedése sokszor mesterkéltnek hatott, szavai gyakran szókimondóan természetesnek tűntek, így saját stílusát olyan hitelességgel tudta prezentálni, hogy az nem hagyta közömbösen sem a rajongókat, sem a kritikusokat.
Zsazsa életének meghatározó elemei közé tartozott az a fajta vakmerőség, amellyel kihasználta a botrányokat, a fényűzést és a társasági élet nyújtotta lehetőségeket. Nem rejtekezett a nőiessége, gazdagsága és férjei „sorának” mögé – épp ellenkezőleg: ezekről büszkén beszélt, és minden alkalmat megragadott arra, hogy középpontba kerüljön. A kilenc házasságát, a drámai élethelyzeteket és a luxus életstílust sem rejtette véka alá, sőt, éppen ezeknek köszönhetően vált beszédtémává és olyan figurává, akiről folyamatosan szóltak a pletykák és a média reflektorai.
A cikk továbbá külön kiemeli, hogy Zsazsa társasági jelenléte nem egyszerűen a felszínes hírnévről szólt, hanem arról a képességről, hogy képes volt saját személyiségét, szókimondó stílusát és extravagáns viselkedését úgy prezentálni, hogy az egyedülálló figura maradjon a közvélemény emlékezetében. A kritika szerint sokak szemében olyan jelenség volt, akinek nem volt szüksége kimagasló filmes karrierre ahhoz, hogy hatalmas közönséget vonzzon és a közbeszéd középpontjába kerüljön – hiszen Zsazsa maga volt a show, maga volt az esemény.
Ez a képesség nyilvánult meg abban is, ahogy sosem félt kimondani a véleményét, szembeállni a konvenciókkal vagy provokatív módon élni a nyilvánosság adta lehetőségekkel. Valójában épp ez a fajta feltűnő, kevésbé a filmes munkájára, mint inkább a személyére épülő önérvényesítés tette őt nemcsak egy kor emblematikus figurájává, hanem olyan nővé, akit ma is emlegetnek és vizsgálnak a popkultúra történészei és rajongói egyaránt.
