Marót Viki, akit a nézők évtizedek óta szeretnek a filmszerepeiért, a színházi alakításaiért és a mindig mosolygós, erős kisugárzásáért, most egy olyan fájdalmas időszakon megy keresztül, amitől még a legerősebb emberek is összeroppannak. Az elmúlt hetekben egy hirtelen jött, brutális baleset teljesen felforgatta az életét, és bár eleinte próbálta titkolni a dolgot a nyilvánosság elől, most végre összeszedte magát, és egy nagyon személyes interjúban, könnyek között mesélte el, hogyan változott meg minden egy szempillantás alatt. A színésznő bevallotta, hogy a fájdalom olyan intenzív volt, hogy csak ordítani tudott, és azóta is küzd azzal, hogy visszanyerje a régi önmagát, de a gyógyulás útja hosszú és kegyetlen.
Minden egy teljesen átlagos délután kezdődött: Viki éppen hazafelé tartott egy próbáról, amikor egy parkolóban váratlanul megcsúszott egy olajos folton, elesett, és a jobb karját teljes erejével próbálta kitámasztani magát. A zuhanás során azonban a csuklója rossz szögben tört el, a felkarcsontja pedig súlyos törést szenvedett, ráadásul a vállízület is kificamodott. A mentők azonnal vitték a sürgősségire, ahol azonnal műtétet kellett végezni: több fémlemezt és csavart helyeztek be, hogy stabilizálják a törött csontokat. Viki szerint a legszebb pillanat az volt, amikor felébredt az altatásból, és az első, amit érzett, egy olyan éles, perzselő fájdalom volt, amit szavakkal sem tud leírni. „Csak ordítottam, nem tudtam mást tenni, a fájdalom olyan erős volt, hogy elvette a lélegzetemet, és percekig csak sikoltoztam” – emlékezett vissza reszkető hangon. Az orvosok szerint ritka szerencséje volt, hogy nem sérült meg az ideg, de a gyógyulás így is hónapokat vesz igénybe: most gipszben van a karja, fizikoterápiára jár, és minden mozdulatnál érzi, mennyire törékeny lett a teste.
A baleset óta Viki élete teljesen megváltozott. A színházi szerepeit le kellett mondania, a forgatásokat elhalasztották, és most otthon, a négy fal között próbálja elviselni a tehetetlenséget. Bevállalta, hogy a bal kezével tanul meg írni, enni, öltözködni, és ez a folyamat nap mint nap megalázó és frusztráló számára. „Mindig az voltam, aki segített másokon, most én vagyok az, aki segítségre szorul, és ez nagyon nehéz” – mondta. A családja és a legközelebbi barátai felváltva vigyáznak rá, főznek neki, bevásárolnak, de Viki nem akar terhet lenni senkinek, ezért próbálja minél inkább egyedül megoldani a dolgokat, még ha ez néha könnyeket is csal a szemébe. A rajongók is észrevették a csendet a közösségi oldalain: hetekig nem posztolt, csak most kezd újra jelentkezni, és az első képeken látható a gipszelt karja, a fáradt mosolya, és az a szomorúság a szemében, amit eddig ritkán láttunk tőle.
Az interjúban Viki arról is beszélt, hogyan hatott rá lelkileg ez az egész. Korábban mindig azt mondta, hogy a fájdalom része az életnek, de most először érzi, hogy a saját teste ellen fordult, és ez félelmetes. Sokszor ébred fel éjszaka a fájdalomtól, és ilyenkor csak fekszik a sötétben, és próbálja elhinni, hogy egyszer vége lesz ennek az időszaknak. A gyógyulási folyamat során rengeteg gyógyszert szed, és a fizikoterapeuta keményen dolgoztatja, de Viki elszánt: minden nap gyakorol, még ha sír is közben, mert tudja, hogy vissza akar menni a színpadra, vissza akar ölelni, vissza akar normálisan élni. A baleset óta sok kolléga kereste meg őt: színészek, rendezők, barátok küldtek virágot, üzeneteket, és ez a szeretet ad neki erőt nap mint nap. „Nem vagyok egyedül, és ez a legfontosabb” – mondta mosolyogva, bár a szeme még mindig könnyes volt.
Viki most nem a reflektorfényben akar lenni, hanem csendben gyógyulni, de azt ígéri, hogy amint lehet, visszatér, és talán erősebben, mint valaha. A történetéből sokan erőt merítenek: egy erős nő, aki most sebezhető, de nem adja fel. A fotókon látható, ahogy a gipsz alatt próbál mosolyogni, ahogy a bal kezével ügyetlenül fogja a telefont, és ezek a képek mutatják a legjobban, mennyire emberi és törékeny most. Marót Viki küzd, és ez a küzdelem talán a legnagyobb szerepe lesz eddigi pályafutásában – egy szerep, amit nem ő választott, de amit most teljes szívvel eljátszik.
