Megrendítő őszinteséggel beszélt édesapja elvesztéséről Bajor Lili, aki elmondta, hogy csak most, felnőtt fejjel érzi igazán azt, hogy képes szembenézni a gyásszal. A színésznő mindössze 17 és fél éves volt, amikor elveszítette édesapját, Bajor Imrét, és akkor még nem rendelkezett azokkal az érzelmi eszközökkel, amelyek segítették volna a veszteség feldolgozásában. Úgy fogalmazott, fiatalon makacsságból is elutasította a segítséget, azt gondolta, egyedül kell megoldania mindent, ma azonban már tudja, hogy ez nem volt helyes döntés.
Bajor Lili arról is beszélt, hogy emiatt a gyászfolyamat sokkal hosszabb és nehezebb lett számára. Az évek során fokozatosan változott benne a veszteséghez való viszony, és csak idővel jutott el oda, hogy képes legyen nyíltan beszélni róla anélkül, hogy azonnal fájdalmas érzések törnének rá. Elmondása szerint ma már nem érzi tehernek, ha édesapjáról kérdezik, noha az első években kifejezetten kerülte a témát.
A színésznő hangsúlyozta, hogy családja és barátai végig mellette álltak, ugyanakkor sokszor mégis eltávolodott tőlük, így a feldolgozás időszaka magányosabb lett. Később ráébredt arra, hogy a támogatás elfogadása legalább olyan fontos, mint maga a gyász megélése. Ez a felismerés segítette abban, hogy más szemmel tekintsen a történtekre, és fokozatosan békésebbé váljon az emlékezése.
Beszélt arról is, hogy édesapja születésnapja minden évben különleges nap a család számára. Bajor Imre 1957. március 9-én született, és a jövőben lenne 70 éves. Lili elárulta: ezen a napon nem megy ki a temetőbe, inkább csendben, saját módján emlékezik rá, gyertyát gyújt, vagy a testvérével közösen idézik fel az emlékeket. Úgy érzi, ez a személyes, meghitt megemlékezés jelenti számára az igazi kapcsolatot édesapjával.
A család egy emlékszobát is létrehozott Fülén, ahol Bajor Imre nyaralója állt a Balaton közelében. Az itt kialakított térben személyes tárgyai, jelmezei és hozzá kötődő emlékek kaptak helyet. Lili szerint ez a hely segített abban, hogy a gyászfolyamat új irányt vegyen, és egy olyan belső békéhez vezessen, amelyben már nem teher az emlékezés, hanem egy természetes része az életének.
Bajor Lili ma már úgy érzi, eljutott az elfogadás szakaszába. Bár az édesapja hiánya továbbra is jelen van az életében, az emlékezés inkább nyugodt és szeretetteljes, mint fájdalmas. Számára az jelenti a legfontosabb kapaszkodót, hogy megtalálta azt a módot, ahogyan méltóképpen őrizheti Bajor Imre emlékét – csendben, személyesen, a saját szívében.
