Stohl András most egy olyan történetet osztott meg a kolléganőjén keresztül, ami teljesen megrázta a rajongóit és a szakmát egyaránt: a színész élete során egyszer nagyon mélypontra került, ahol már nem látott kiutat, és egy öngyilkossági kísérlet közelébe sodródott. A kolléganő, aki évek óta dolgozik vele színházban és tévében, most először merte nyilvánosan elmesélni, hogyan vette észre a jeleket, és hogyan lépett közbe időben, kockáztatva a saját karrierjét és a barátságukat is. A nő – aki nevezzük most csak kolléganőnek, mert nem akarja, hogy a sztori róla szóljon – bevallotta, hogy András hónapokig zárkózott volt, a nevetése erőltetett lett, a szemei alatt mély karikák jelentek meg, és a próbák után gyakran egyedül maradt a színpadon, mintha nem akarna hazamenni.
Egy este, amikor a többiek már hazamentek, a kolléganő észrevette, hogy András még mindig ott ül a sötét nézőtéren, kezében egy üveg vodkával, és halkan sír. Odament hozzá, leült mellé, és elkezdett beszélgetni vele – nem kérdezett semmit, csak hallgatta. András először tagadta, hogy baj van, de aztán elkezdett ömleni belőle minden: a magány, a nyomás, a folyamatos szerepjátszás a való életben is, a félelem, hogy egyszer elveszíti a gyerekeit, a feleségét, mindent. A kolléganő ekkor döntött úgy, hogy nem hagyja egyedül: hazavitte magához, egész éjjel mellette ült, fogta a kezét, és beszélgettek hajnalig. Másnap reggel hívta a pszichiátert, akivel András már korábban is kapcsolatban állt, és addig nem engedte el Andrást, amíg nem ígérte meg, hogy elmegy hozzá.
A kockázat hatalmas volt: ha kiderül, hogy egy kolléganő viszi haza a sztárt, pletykák indulnak, botrány robban ki, a szakma elfordulhat tőle. De a nő azt mondta: „Nem érdekelt, ha elveszítem a munkámat, csak az, hogy András éljen.” András később órákig sírt a karjaiban, köszönetet mondott neki, és bevallotta, hogy aznap éjjel tényleg nem akart felébredni. A kolléganő segített neki lépésről lépésre visszatalálni: együtt jártak sétálni, beszélgettek a gyerekekről, a jövőről, és András lassan elkezdett újra mosolyogni. A színész most már évek óta stabilabb, a családja mellett van, és a munkája is virágzik, de soha nem felejti el, ki mentette meg.
A történetet most András engedélyével osztotta meg a kolléganő egy interjúban, mert szeretné, ha mások is látnák: a depresszió és a sötét gondolatok nem válogatnak, a sztárokat is elérhetik, és néha egy ember közbelépése dönti el, hogy valaki marad-e vagy elmegy. András a posztjában csak ennyit írt: „Köszönöm neked, hogy nem hagytál egyedül. Te mentetted meg az életemet.” A kommentek alatt özönlöttek a támogató üzenetek: sokan írtak saját történeteket, mások azt mondták, hogy ez a vallomás erőt adott nekik, hogy ők is lépjenek, ha valakit látnak szenvedni. Stohl András most először mutatta meg ennyire nyíltan ezt az oldalt, és a kolléganője bátorsága miatt mindenki hálás neki – mert egy ilyen kockázat megmentett egy életet.
A sztárvilágban ritka az ilyen őszinte történet, ahol nem a botrány, hanem a segítség a főszerep. András ma már erősebb, mint valaha, és láthatóan hálás minden napért. A kolléganő pedig csendben mosolyog, mert tudja: jól döntött, amikor kockáztatott. Ez a történet nem csak egy sztár vallomása, hanem egy igazi emberi csoda, ami mutatja, hogy néha egy ölelés és egy éjszakai beszélgetés elég ahhoz, hogy valaki továbbmenjen.
