A magyar színjátszás élő legendája, a nemzet színésze, Bodrogi Gyula a kilencvenedik életévét betöltve is olyan elemi erővel és életigenléssel tekint a világra, ami mindenki számára példaértékű lehet. A kerek évforduló alkalmából rendezett ünnepségek sorában azonban eljött egy olyan pillanat, amikor a vidámság és a koccintások zaja mögött felsejlett az elmúlás gondolata is. Bodrogi Gyula és egykori felesége, a mai napig elválaszthatatlan szövetségese, Voith Ági közötti kötelék ugyanis olyan mély, hogy még a legnehezebb témákról, így az élet végső kérdéseiről is képesek egymás közt őszintén, sőt olykor humorral fűszerezve beszélni. A születésnapi köszöntések közepette a színművész elárulta, hogy bár az idő múlása megállíthatatlan, őt nem a félelem, hanem a hála vezérli minden egyes reggelen.
A beszélgetés során Bodrogi Gyula felidézte azokat a sorsfordító évtizedeket, amelyeket Voith Ágival közösen, majd később külön utakon, de lélekben mégis egymásba kapaszkodva tettek meg. Elmondása szerint kettejük kapcsolata túllépett a klasszikus házasság keretein; ők ketten egy olyan spirituális és érzelmi egységet alkotnak, amelyet sem az idő, sem a távolság nem tudott kikezdeni. A színészóriás őszintén vallott arról is, hogy a születésnapok számára már nem az ajándékokról szólnak, hanem arról a felismerésről, hogy mennyi szeretet veszi körül. Voith Ági jelenléte ezekben a pillanatokban pedig a legfontosabb bástya számára, hiszen ő az az ember, aki a legmélyebb gondolatait is ismeri, és akivel még a halál gondolatát is képesek egyfajta bölcs nyugalommal megvitatni.
A színfalak mögött zajló vallomás során kiderült, hogy a művészpár tagjai között létezik egyfajta hallgatólagos megállapodás az életről és az elmúlásról. Bodrogi Gyula szerint az élet egy csodálatos színpad, ahol minden felvonásnak megvan a maga szépsége, és ő hálás azért, hogy a kilencedik iksz után is aktívan, a közönség szeretetétől övezve játszhat. Ugyanakkor nem titkolta, hogy Voith Ágival olykor szóba kerül köztük az is, mi lesz majd, ha legördül a függöny. Ez a téma náluk nem tabu, hanem a közös múltjuk és a mély egymás iránti tiszteletük természetes része. A színművész hitvallása szerint addig kell élvezni minden percet, amíg a sors engedi, és ebben az utazásban Ági a legfőbb útitársa, akivel a poénok mellett a legnehezebb igazságokat is megosztja.
Visszatekintve az elmúlt kilencven évre, Bodrogi Gyula elégedetten konstatálta, hogy semmit nem csinálna másképp. A jubileumi koccintáskor a szemeiben ott csillogott az a huncutság, ami évtizedek óta a védjegye, de a hangjában ott vibrált az a mélység is, amit csak egy ilyen hosszú és tartalmas élet adhat. A rajongók és a szakma egy emberként köszöntötte a művészt, de számára a legértékesebb gratuláció mégis az a tekintet volt, amit Voith Ágitól kapott. Ez a különleges kapcsolat bizonyítja, hogy létezik a sírig tartó barátság és szövetség, amely még a legnehezebb órákban is fényt gyújt a lélekben. Bodrogi Gyula születésnapja így vált egy életút összegzésévé, ahol a nevetés és az elmúlásról való bölcs gondolkodás kéz a kézben járt.
