A hazai televíziózás egyik legmeghatározóbb és legőszintébb alakja, Köllő Babett ismét bebizonyította, hogy nem fél lebontani a körülötte lévő csillogó falakat, ha a valódi érzelmekről van szó. A Sztárban Sztár leszek! mestere egy mélyinterjú során engedett betekintést abba a lelki labirintusba, amely a magánéletét és a férfiakhoz fűződő viszonyát jellemzi. Babett neve ma már egyet jelent a magabiztossággal és a luxussal, ám a színésznő most feltárta, hogy a múltjában mennyi csalódás és méltatlan helyzet kövezte ki az utat a mostani boldogságáig. Elmondása szerint hosszú évekbe telt, mire megtanulta felismerni a mérgező mintákat és azt, hogy mikor kell végleg hátat fordítani valakinek, aki nem értékeli őt.
A beszélgetés során Babett kitért a házasságára is, amely sokak szemében példaértékűnek tűnik, de ő nem rejtette véka alá, hogy náluk is vannak viharok. Úgy fogalmazott, hogy egy tartós kapcsolat nem a folyamatos napsütésről szól, hanem arról, hogyan tudnak együtt ázni az esőben. A színésznő felidézte azokat a pillanatokat, amikor a férfiak csupán a trófeát látták benne, és nem a hús-vér nőt, aki vágyik a figyelemre és a biztonságra. Ezek a sebek mély nyomot hagytak benne, és alapjaiban határozták meg, hogyan tekint ma a hűségre és a bizalomra. Nem tagadta, hogy voltak olyan szakaszok az életében, amikor legszívesebben feladta volna a keresést, mert úgy érezte, a férfiak világa túl kegyetlen és felszínes számára.
Babett őszintesége szinte tapintható volt, amikor arról beszélt, hogy a lánya kedvéért is muszáj volt megerősödnie. Meg akarta mutatni neki, hogy egy nőnek soha nem szabad beérnie kevesebbel, mint amit érdemel. A luxusfeleség szerepéből kinőve mára egy olyan tudatos nővé vált, aki pontosan tudja, hol vannak a határai. A csinos sztár elárulta, hogy bár a külvilág gyakran csak a felszínt látja, a lelke mélyén ő is hordoz olyan titkokat, amiket csak a legközelebbi hozzátartozói ismerhetnek. Ez a fajta sebezhetőség tette őt azzá a hiteles karakterré, akit ma ezrek rajonganak körbe, hiszen mer beszélni a bukásokról, a könnyekről és arról a magányról is, ami néha a legnagyobb tömegben is rátör az emberre.
