A tehetség és a hírnév gyakran kéz a kézben jár, de Nagy Beni számára ez a párosítás egy eddig soha nem látott belső küzdelmet is magával hozott. A fiatal tartalomgyártó, aki már saját jogán is komoly bázist épített ki a közösségi médiában, most először beszélt nyíltan arról a láthatatlan, mégis mázsás nyomásról, amit bátyja, az Exatlon Hungary sztárja, Nagy Dani sikerei jelentenek számára. Bár a testvéri szeretet megkérdőjelezhetetlen közöttük, Beni elismerte, hogy a folyamatos összehasonlítás és a családi névvel járó elvárások olykor fojtogatóan hatnak a mindennapjaira és a szakmai fejlődésére is.
A fiatal fiú elmondása szerint már a kezdetektől fogva érezte, hogy a közvélemény nem egyszerűen önmagát látja benne, hanem „Nagy Dani öccsét”, akitől elvárják, hogy ugyanazt a dinamizmust, erőt és sikert produkálja, mint amit a bátyjától megszoktak. Beni elárulta, hogy ez a fajta külső kényszer sokszor gátat szabott a saját kreativitásának, hiszen tudat alatt mindig ott motoszkált benne a kérdés: vajon elég jó-e ahhoz, hogy kilépjen a testvére hatalmasra nőtt árnyékából. A belső vívódások nemcsak a videók készítésekor, hanem a hétköznapi döntései során is elkísérték, ami olykor komoly mentális megterhelést jelentett számára.
Nagy Beni szerint a rajongók és a követők gyakran bele sem gondolnak abba, hogy egy ilyen sikeres testvér mellett mennyivel nehezebb felépíteni egy teljesen egyedi és független identitást. Az állandó „bezzeg a Dani” típusú megjegyzések, még ha nem is rosszindulatúak, folyamatosan emlékeztették arra, hogy a lécet valaki más helyezte magasra előtte. A tartalomgyártó hangsúlyozta, hogy bár hálás a bátyja támogatásáért és a tőle kapott tanácsokért, eljött az a pont az életében, amikor szüksége van a saját kudarcaira és a saját sikereire is, anélkül, hogy azokat azonnal a családi mérlegre tennék.
Az őszinte vallomás során Beni kitért arra is, hogy ez a nyomás olykor a kettejük kapcsolatára is rányomta a bélyegét, még ha csak rövid időre is. Tanulnia kellett, hogyan ne rivalizáljon tudattalanul a bátyjával, és hogyan találja meg azt a saját hangot, ami csak rá jellemző. Mostanra érzi úgy, hogy kezd megszilárdulni benne az önbizalom, és már nem teherként, hanem egyfajta hajtóerőként tekint a nevére. A célja az, hogy a jövőben ne hasonlítási alapként, hanem önálló alkotóként tekintsenek rá, aki a saját útját járja, még ha az néha rögösebb is, mint azt a képernyőn keresztül látni engedi.
