Mély megrendüléssel fogadta a közvélemény a hírt, miszerint életének hetvenkilencedik évében örökre lehunyta szemét a hazai tudományos és irodalmi élet egyik legmeghatározóbb alakja. A professzor, aki nemcsak a katedrán, hanem a versek világában is maradandót alkotott, pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Halála váratlanul érte a kollégákat, a tanítványokat és a kortárs írókat is, hiszen az utolsó pillanatig aktívan dolgozott, tervezett és alkotott, hirdetve a tudás és a művészet erejét a szürke hétköznapokban.
A gyászhír futótűzként terjedt el a közösségi médiában, ahol tisztelők ezrei fejezték ki részvétüket a családnak. A professzor pályafutása során generációkat tanított meg a kritikai gondolkodásra és az irodalom szeretetére. Barátai és közvetlen munkatársai szerint egy olyan intellektuális óriás távozott, aki a legnehezebb időkben is képes volt bölcsességgel és empátiával fordulni az emberek felé. Verseiben gyakran foglalkozott az elmúlás, a hit és az emberi sors kérdéseivel, mintha tudat alatt készült volna a végső utazásra, mégis, a távozása mindenkit készületlenül ért.
Az elhunyt tudós és költő öröksége számtalan kötetben, tanulmányban és azokban a szellemi értékekben él tovább, amelyeket tanítványaira hagyományozott. Nemcsak a szavak mestere volt, hanem egy olyan erkölcsi iránytű is, akihez bármikor lehetett fordulni tanácsért. Családja körében békességben érte a halál, de az az üresség, amit maga után hagyott a magyar kultúra palettáján, még hosszú ideig érezhető lesz. A búcsúztatásáról szóló információkat későbbre ígérték, de a gyertyák már most ezrével égnek az emlékére az ország számos pontján.
Az irodalmi szakma egyöntetűen vallja, hogy egy korszak zárult le a professzor halálával. Személyisége összekötötte a klasszikus műveltséget a modern kor kihívásaival, és versei még azokat is megszólították, akik távolabb állnak a líra világától. Ahogy egyik utolsó interjújában fogalmazott: az ember addig él, amíg emlékeznek rá – és az ő esetében biztosak lehetünk benne, hogy a neve és munkássága örökre beíródott a nemzet emlékezetébe. A gyászoló család türelmet és nyugalmat kér ezekben a nehéz órákban, miközben a tudományos világ némán hajt fejet az elhunyt nagysága előtt.
