Mary Zsuzsi tragikus halála után hosszú ideig kérdéses volt, mi lesz a végső nyughelye az ország egyik legkedveltebb, mégis legviharosabb sorsú énekesnőjének. A család végül meghozta a nehéz döntést, amely hűen tükrözi az elhunyt sztár szabad szellemét és imádott lényét: hamvait nem egy hideg sírkő alá temették, hanem hagyták, hogy a szél repítse őket az ismeretlenbe. Ez a gesztus nemcsak egy búcsú, hanem egyfajta szimbolikus felszabadulás is volt egy olyan asszony számára, aki egész életében a szeretetet és a szabadságot kereste, még ha az útja sokszor fájdalmas kanyarokat is vett.
A szertartás részleteit övező titokzatosság és az intim hangulat lehetővé tette, hogy a legközelebbi hozzátartozók méltó módon engedhessék el Zsuzsit. Az énekesnő gyermekei és volt férje, Klapka György is részt vettek az eseményen, amely során a hamvak szétszórása mellett döntöttek. Úgy tartják, ez a módszer fejezi ki leginkább azt az életszeretetet, ami Mary Zsuzsit jellemezte a legnehezebb óráiban is. Nem akartak számára kötöttségeket, sem egy helyet, ahol a gyász súlya örökké jelen van; inkább a természet lágy ölén, a végtelenségben kerestek számára helyet.
A búcsú pillanatai alatt felidézték az énekesnő legszebb korszakait, a táncdalfesztiválok csillogását és azt a hihetetlen energiát, amivel évtizedeken át szórakoztatta a közönséget. Bár az utolsó éveit beárnyékolták a magánéleti válságok és az egészségügyi problémák, a hamvak szétszórásával a család azt üzente: Zsuzsi most már szabad, és nem kötik többé a földi nehézségek. A levegőbe szórt porfelhő a szabadság dala lett, egy utolsó nagy fellépés, ahol már nem voltak tapsviharok, csak a természet néma és tiszteletteljes csendje.
Az énekesnő tisztelői számára ez a hír egyszerre megnyugvó és szomorú, hiszen nincs egy konkrét pont, ahol virágot helyezhetnének el, de éppen ez volt a cél: Mary Zsuzsi mindenhol ott van, ahol a szél fúj és ahol az ő dalai szólnak. A család kérése az volt, hogy mindenki a legszebb emlékeiben őrizze meg az arcát és a hangját. Ezzel a különleges és érzelmes záróakkorddal végleg véget ért egy korszak a magyar könnyűzene történetében, de Mary Zsuzsi emléke, ahogy a hamvai is, örökké szállni fog a magyar égbolt alatt, emlékeztetve mindenkit egy megismételhetetlen és pótolhatatlan tehetségre.
