Az Exatlon Hungary dominikai táborában pattanásig feszültek az indulatok, és a Bajnokok csapata az összeomlás szélére került. A fizikai kimerültség mellett mostanra a lelki hadviselés is mindennapossá vált, ami komolyan veszélyezteti a versenyzők teljesítményét. Ebben a robbanásveszélyes helyzetben Karvalics Eszter, a csapat egyik oszlopos tagja kénytelen volt elővenni civil szakmáját: pszichológusként, táplálkozási tanácsadóként és személyi edzőként próbálja egyben tartani a szétesőben lévő társaságot. Bár a műsorba versenyzőként érkezett, a háttérben zajló drámák miatt mostanra ő lett a csapat „lelki elsősegélynyújtója”.
A konfliktus akkor csúcsosodott ki, amikor Vadkerti Adél kezdeményezésére a Bajnokok megpróbálták kibeszélni a felszín alatt húzódó tüskéket. A beszélgetés azonban nem várt fordulatot vett, és többekben csak még mélyebb sebeket tépett fel. Eszter, aki eddig próbált kimaradni a direkt vitákból, most „villámhárítóként” lépett közbe a harcoló felek között. „Próbáltam békíteni a vitázó feleket, mert láttam, hogy a motivációk és a lelkiállapotok teljesen szétcsúsztak” – árulta el a Blikknek a sportoló, aki elismerte, hogy pszichológusi tudása ellenére ő is érzelmileg bevonódott a szituációkba, ami nehezíti a pártatlan döntéshozatalt.
A Bajnokok egy része értetlenül áll a folyamatos lelkizés előtt, ők már régen túlléptek a korábbi nézeteltéréseken, és csak a győzelemre akarnak koncentrálni. Karvalics Eszter szerint azonban a csapategységhez elengedhetetlen, hogy mindenki kimondja a véleményét, még ha az fájdalmas is. A telefonok hiánya miatt a beszélgetések sokkal mélyebbre mennek, mint a való életben, és ez olyan titkokat és feszültségeket is felszínre hoz, amelyeket a versenyzők korábban még maguk előtt is titkoltak. Eszter saját bevallása szerint is rengeteget tanul önmagáról a szélsőséges körülmények között, és figyeli, milyen hatással van rá a bezártság és a folyamatos stressz.
A kérdés már csak az, hogy Karvalics Eszter „terápiás ülései” elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy a Bajnokok újra egy irányba húzzanak, vagy a belső viszályok végleg felemésztik a csapat erejét. Az exatlonos „villámhárító” mindenesetre bízik a közös megoldásban, és abban, hogy a mostani mélypont után megerősödve jönnek ki a válságból. A dominikai hőségben nemcsak az akadálypályákon, hanem az emberi kapcsolatok útvesztőiben is nap mint nap meg kell küzdeniük a túlélésért, és ebben a harcban most a lélek ereje fontosabb lehet, mint a gyorsaság vagy a pontosság.
