Galla Miklós élete az utóbbi hónapokban egy véget nem érő rémálommá vált, és a humorista mostanra elérte teljesítőképessége határát. A L’art pour l’art Társulat egykori oszlopos tagja olyan kálváriát jár be, amelyre még a legabszurdabb jeleneteiben sem gondolt volna: egy megállíthatatlan, gyötrő csuklásroham láncolta magához a mindennapjait, ami nemcsak a munkáját, de az alapvető emberi létezését is lehetetlenné teszi. A művész hangjában már nem a megszokott irónia, hanem a puszta kétségbeesés vibrál, miközben arról beszél, hogy a magyar egészségügy útvesztőiben magára maradt a fájdalmával.
A helyzet drámaiságát fokozza, hogy bár Galla Miklós minden tőle telhetőt megtesz a gyógyulásért, falakba ütközik. Saját bevallása szerint az orvosok egyszerűen nem hajlandók megoperálni, hiába könyörög a beavatkozásért. Legyen szó állami kórházról vagy méregdrága magánklinikáról, a válasz mindenhol ugyanaz: elutasítás. A humorista tehetetlen dühében fakadt ki, hiszen úgy érzi, a műtét, amely az egyetlen esélye lenne a normális életre, beláthatatlan messzeségbe került. A folyamatos rázkódás, a levegő utáni kapkodás és az álmatlan éjszakák felemésztik az erejét, mégis minden ajtó zárva marad előtte.
A háttérben zajló orvosi vizsgálatok sorozata sem hozott megnyugvást. Bár korábban volt egy rövid időszak, amikor a tünetek enyhültek, a csuklás brutális erővel tért vissza, romba döntve minden reményt. Galla Miklós még a legmélyebb félelmeivel is szembenézett a gyógyulás érdekében: klausztrofóbiája ellenére befeküdt az MRI-készülékbe, és alávetette magát a legkellemetlenebb nukleáris medicina vizsgálatoknak is. A diagnózis azonban továbbra is várat magára, vagy ha van is elképzelés, a szike nem mozdul. A művész úgy érzi, kísérleti alanyként kezelik, miközben a valódi segítséget megtagadják tőle.
A fizikai gyötrelem mellett a lelki teher is szinte elviselhetetlen. Galla Miklós korábban a festészetben talált menedéket, de mára annyira legyengült, hogy az ecsetet sem bírja a kezébe venni. Az otthona, amely egykor az alkotás szigete volt, most a szenvedés helyszínévé vált. A barátok és kollégák aggódva figyelik az eseményeket, miközben a humorista a közösségi oldalán küld segélykiáltásokat a világnak. A reményvesztettség és a düh keveredik minden szavában, hiszen nem érti, miért kell ilyen embertelen kínokat kiállnia, és miért nincs egyetlen sebész sem az országban, aki felvállalná az operációját.
